Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

20Ó áll és nyilván téves adóbizonyitvány alapján lett megállapítva ; tekintve, hogy a 2013 frt vételár kat. holdankint 350 írtjával számítva körülbelül a 262. és 263. hr. sz. ingatlan jutalékok együttes értékének felel meg s az árverésen tényleg eladott ingatlan értéke és a 2013 frt vételár közt aránytalan külömbség mutatkozik, meg kellett állapítani, hogy felperes abban a hitben árverelt, hogy az árverés tárgyául az alperesek által a szőlők mellett levő dűlőben birtokolt egész ingatlan s nem annak csak egyharmad része szolgál s hogy igy az árverésnél valósággal tévedt. Tekintve, hogy a tévedés nemcsak a vétel tárgyának értékére, hanem valósággal magára a vétel tárgyára vonatkozott, minthogy az árverés tárgya csupán az egerlövői 266. sz. tjkvi 262. hr. sz. ingatlan fele volt, felperes pedig vételi ajánlatát erre és a 11. sz. tjkvi 263. hr. sz. ingatlan fele részére együttesen tette, s ekként e jogügyletben az eladó és a vevő közt a vétel tárgyára nézve szükséges akarategyezés, a vétel perfectiójának lényeges feltétele hiányzik : az árverési vételt hatálytalannak kimondani, s ennek következményéül az előbbi állapot visszaállítása végett, a dolog természeténél fogva szükséges intézkedéseket az ítélet rendelkező része értelmében elrendelni kellett. Tekintve, hogy a közös szakértő a kérdésben forgó ingatlanévi elvont hasznát az azon várható termények és a ráfordítandó kiadások egybevetése alapján 71 frt 44 kr.-ban állapította meg, de a szakértő azt is kijelentette, hogy a kérdésben forgó ingatlanhoz hasonló minőségű földért átlag 10 frt évi haszonbért fizetnek kat. holdankint, mely értékelési módozat mellett az évi elvont haszon 28 frt 56 krt tenne ki, e két számadást egybevetve a kir. törvényszék az eddig elvont haszonmennyiséget 50 frtban találta megállapitandónak. (1899 november 2. 5891. sz. a.) A kassai kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét azzal a közelebbi meghatározással, hogy a vétel és illetve eladás csupán az alperesekkel szemben hatálytalan, helybenhagyja, megfelelő indokaiból és még azért is: mert habár a tévedés önmagában nem mindig szolgálhat jogszerű alapul a jogügylet hatálytalanítására, a fenforgó esetben azonban nyilvánvaló, hogy a felperest igazolt tévedése tekintetében, saját gondatlansága nem terheli.