Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

i85 fel, és bizonyítékokat ajánlott az iránt, hogy az 1893. évi november 1. napjára szerződésileg kikötött szerződésszerű teljesítés az alperes állítólagos megbízottjának kívánságára bizonytalan időre elhalasztatott, és hogy a szerződésnek felperes részéről teljesítését alperesnek állítólag jogellenes és a szerződés jogi természetével ellentétes ténykedései már a keresetnek az 1894 február 27. napján történt beadását jóval megelőzőleg megakadályozták és lehetetlenné tették ; azonban a felebbezési bíróság ezek iránt a ténykörülmények iránt a magok egészében a ténymegállapítást és az ajánlott bizonyítást mellőzte, holott csak ama tényeknek a magok egészében kiderítése után lehet jogszerűen megállapítani azt, hogy a szerződés tárgyára nézve az előleges szemlénél jelentkezett tényleges állapot mennyiben bir még jogi jelentőséggel és hogy a szerződéses viszonynak a kikötött idő eltelte előtt tényleges megszűnte jogilag esetleg a felek melyikének jogellenes ténykedésére vezethető vissza, következésképpen a felebbezési bíróság részéről ki nem derített tények az ügy érdemi eldöntésére esetleg befolyással lehetnek, és igy azok iránt az ajánlott bizonyításnak indokolatlan mellőzése a sommás eljárási törvény 64. §. és 185. §. cj pontja szerint eljárási jogszabályba ütközik. = Arra nézve, hogy a felülvizsgálati kérelemnek tárgya annak össztartalma szerint állapítandó meg, lásd a Fabiny-féle gyűjtemény I. kötet 141. szám alatt II. kötet 254. szám alatt közölt határozatokat. A késedelmes teljesítés elnézésére nézve lásd a Dtár III. f. XIII. k. 50. sz. a. és a Fabiny : IV. k. 771. sz. a közölt határozatokat ; a teljesítésnek a másik fél által való megakadályozására nézve a Dtár u. f. XX. k. 77. és XL. k. 53. sz. a. közölt határozatokat. 74Hitbizományi vagyonra vonatkozóan örökösödési eljárásnak s igy hagyatéki tárgyalásnak sincs helye, következésképpen a hitbizományi javak leltározásáért járó dijak megállapításánál az 1894. évi XVI. törvényczikk 117., 118., és 119. §-ait, melyek a hagyaték leltározásának és