Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

I8I ván, vádlott ugy a szándékos emberölés kisérlete, mint a hatóság elleni erőszak büntette miatti vád alól felmentetik. Indokok: Az ölési szándékot vádlott tagadása ellenében megállapítani nem lehet ; mert akkor, midőn az erdőőrök a vádlottat megkerülvén, T. A. a vádlott mögé férkőzött, mig H. I. saját vallomása szerint eléje ugrott a vádlottnak, és rákiáltott, ennek fegyvere véletlenül is elsülhetett, valószínűnek tünteti fel ezt az is, hogy noha H. I. saját előadása szerint csak 3—4 lépésnyire volt a vádlottól a fegyver elsülése pillanatában, a lövés H. I. lábai előtt a földbe fúródott, mi kizárni látszik az ölési szándékot, s arra enged következtetni, hogy a vádlott fegyverét a lövéskor csövével lefelé forditva vitte, s lövésre nem emelte fel. Az erdőőrök állítják ugyan, hogy mialatt ők a vádlottra vetették magukat és kezéből a fegyvert kicsavarni igyekeztek, sőt még akkor is, amikor vádlottat a földre teperték, T. a mellére térdepelt vádlottnak és igy dulakodva törekedtek a fegyverét erősen tartó vádlottat lefegyverezni, vádlott oly mozdulatokat tett, melyekből arra lehetett következtetni, hogy fegyvere másik csövét is ki akarja lőni : ámde a hirtelen megrohant s földrerántott emberrel való küzdelem alatt a saját vallomásaik szerint is ijedt és izgatott állapotban volt erdőőrökben keletkezett eme vélekedés bizonyítékul el nem fogadható. De hatóság elleni erőszak ismérvei sem találhatók fel a vádlott ama cselekményében, hogy fegyverét önként át nem adta, hanem azt kezéből erőszakkal kellett kicsavarni s hogy a földről felkelni s az erdőőrökkel elmenni nem akart, kijelentvén, hogy onnan egy tapodtat sem megy ; mert mindezek csak az engedelmesség oly megtagadását képezik, mi vele szemben a kényszer alkalmazását indokolja. -K * = Nem büntette a kir. Curia, mert passiv ellenállás fenforgását látta, vádlottat, a ki a végrehajtó közegnek a szoba kulcsát, melyben foglalni akartak, nem adta ki (Dtár u. f. I. k. 87. sz.) ; aki a hatósági közegek előtt ajtaját bezárta, s azt felszólításra sem nyitotta ki Dtár III. f. VIII. k. 93. sz. a.) ; aki midőn a végrehajtó karhatalommal megjelent, a kaput elzárta s belül a kapunak támaszkodva, teste súlyával nehezítette a kívülállók be-