Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

i;8 1881. évi LIX. tczikk 94. §-a értelmében nem volt kiköthető. Ennélfogva a másodbiróság végzését megváltoztatni, s az elsőbiróság végzését vonatkozó indokolása alapján helyben kellett hagyni. = Hogy vasút épitésének elvállalása nem kereskedelmi ügylet, lásd a Dtár r. f. XVI. k. 3. sz. a., XVIII. k. 2. és 10. sz. a., XXII. k. 30. sz. a., u. f. XXIII. k. 24. sz. a. közölt hasonló curiai határozatokat. Egyéb építményeknek egészben való elvállalására nézve lásd a Dtár r. f. XXI. k. 6. sz. a., u. f. XXXII. k. 38. sz. a. közölt ugyanezen értelemben döntő curiai határozatokat. 72. Nem találhatók fel a hatóság elleni erőszak ismérvei a vádlott ama cselekményében, hogy fegyverét az erdőőröknek önként át nem adta, hanem azt kezéből erőszakkal kellett kicsavarni, s hogy a földről fölkelni s az erdőőrökkel elmenni nem akart, kijelentvén, hogy onnan egy tapodtat sem megy; mert mindezek csak az engedelmesség oly megtagadását képezik, mi vele szemben a kényszer alkalmazását indokolja. 1900 május 17. 3392. sz. a.) A pozsonyi kir. törvényszék: B. M.-t bűnösnek mondja ki a Btk. 279. §-a alá eső szándékos emberölés bűntettének a Btk. 65. §-a szerinti kísérletében és őt három évi fegyházra itéli. Indokok: B. M. azzal vádoltatik, hogy 1898 május 28-án este 7 óra tájban a bélaházai vadászterületen orvvadászatot űzvén, midőn emiatt őt a lesben álló H. I. és T. A. uradalmi vadászok feltartóztatták és fegyvere átadására felhívták, a fegyver átadását megtagadta. Erre H. I. erdőőr őt megragadta és fegyverét kezéből kicsavarni iparkodott, de vádlott visszanyomva, 3—4 lépésnyi távolból fegyverét H. I.-re sütötte. A löveg nem talált, mert H. I. félre ugrott, hanem közvetlen ennek lábai előtt a földbe fúródott. Ekkor H. I. újból megragadta B. M. puskacsövét, T. A. pedig hátul a nyakán fogta meg őt és eképpen