Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

127 lalt lovat az árverés előtt a végrehajtató beleegyezése nélkül eladta, s végül bár a br. W. uradalomnak a zár alá vett bivalyok iránti Lulajdoni igényperében hozott jogerős Ítélet szerint ezen gazdasági állatok az uradalom tulajdonául ismertettek el, miáltal meg van czáfolva vádlott ama védelmi állítása, hogy ő az általa haszonbérelt korondi uradalomhoz tartozó gazdasági állatok felett szabadon rendelkezhetett s azokat a sajátjainak tekinthette, mindazonáltal tekintettel arra, hogy a Btk. 359. §-ának egyenesen az az intentiója és czélja, hogy a végrehajtató jogait védelmezze s követelését biztositsa, már pedig a jelen esetben a végrehajtató takarékpénztár jogai meg nem sértettek, mert vádlott az őt terhelő követelést teljesen kifizette s igy a végrehajtató takarékpénztár megkárosítást nem szenvedett, és tekintettel arra, hogy egyáltalában semmivel sincs igazolva az, hogy vádlottat eljárásában gonosz szándék vezette volna, illetve hogy vádlott a lefoglalt két lovat a maga részére jogtalan vagyoni haszon szerzése s a végrehajtató megkárosítása czéljából adta volna el, mert vádlott a kérdéses két lovat azzal a kikötéssel vette meg 220 írtért N. S.-től, hogy azok csak akkor lesznek végleges tulajdonai, ha azok vételárát eladónak teljesen kifizeti, mit mutat az a körülmény, hogy az eladó a lólevelet át nem adta a vádlottnak, és hogy azon lólevélben, amelylyel vádlott a két lovat eladta, tulajdonosként nem a vádlott, hanem B. M. szerepelt, tehát vádlott a két lóért kapott 300 frtból 100 frtot a megállapodás szerint fizetett a lovak vételárhátralékába, mivel csak eme fizetéssel szerezte meg a két ló teljes tulajdonjogát, a fenmaradt s más tulajdonát képező 200 frtot pedig a vádlott végrehaj tatónak adta át követelésének törlesztésére, s igy a jelen esetben büntethető cselekmény fent nem forog, ennélfogva vádlottat az ellenében emelt vád és következményeinek terhe alól a Btk. 75. §-a alapján felmenteni kellett. (1899 május 1. 1741/99. sz. a.) A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, vádlottat a Btk. 359. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő sikkasztásnak tekintendő s büntettet képező, azonban a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a 20. §-hoz képest minősített sikkasztásnak tekintendő vétségben bűnösnek nyilvánítja s ezért a Btk. 359. s 92. §-ai alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó 2 napi