Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

1 22 beperesitve lett legyen. L. a Dtdr u. f. VT. k. 77. és III. f. X. k. 145. sz. a. közölt határozatokat. Lásd azonban a BJT. XIV. k. 249. 1. és XXXIV. k. ni. 1. foglalt eseteket, amelyekben a követelés az átruházás idején nem volt még beperesitve (az első esetben egy jelzálogul lekötött ingatlan ruháztatott át), de nyilvánvaló volt, hogy az átruházással a vádlott a hitelezők megkárositását czélozta, s hogy az átruházáskor a biztos beperelés tudatában volt. Ezekben a Curia a 386. §. alapján állapította meg a bűnösséget. 5°Mindaz, amit a vevő a megvett dolog ellenértékéül az eladónak fizet, a vételár alkatrészének tekintendő. A szerződés felbontása esetén az előbbeni jogi állapot állítandó helyre, tehát mind a két fél visszaadni köteles mindazt, ami a hatályát vesztett szerződés alapján kezeihez jutott. (1900 április 25. 127/900. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság következő ítéletet hozott : A felebbezési bíróság ítélete felperesek felülvizsgálati kérelme következtében oly módon változtattatik meg, hogy alperes viszonkeresetének további 228 korona 34 fillért kitévő részével is elutasittatik. Indokok: Felperesek panasza az, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy alperes viszonkeresetének az illeték czimén követelt 98 kor. 72 fill. és az ügyvédi költség czimén követelt 129 kor. 62. fillért kitévő részének helyet adva, azoknak felperesek követelésébe való beszámítását elrendelte. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint ugyanis a keresethez csatolt A. a. csatolt adásvételi szerződés alakilag és tartalmilag való. Eszerint a szerződés szerint pedig felperesek alperestől a nyuli 542. és 817. sz. telekjegyzőkönyvbe bejegyzett ingatlanokat azzal a kötelezettséggel vették meg, hogy az ingatlan ellenértéke