Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

21/" kozó ténykedése az irányadó, következéskép az ügylet jogi természetének meghatározására az egyik félnek pusztán személyes helyzete, vagy a másik fél előtt tudva nem levő szándéka befolyással nem lehet, miből kifolyóan kétséget nem szenvedhet, hogy &7. A. a. foglalt ügylet vételszerződést képez, a fenforgó esetben tehát az 1883 : XXV. tcz.-nek csupán kölcsönök, illetve hitelezések iránt intézkedő rendelkezése nem alkalmazható. 112. Hamis tanuzásra való rábírás cselekménye következtetés utján megállapítva. — Tettestársaság hamis tanuzás bűntetténél nem lehetséges. (1899 november 21. 1769/99. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik, Feldmann Fülöp a Katz Ármin, Büchler Mór pedig a Maicher Jánosné kárára elkövetett 2—2 rendbeli hamis tanuzás bűntettében mondatik ki bűnösöknek, még pedig a Btk. 69. §-ának nem a 2-ik, hanem az i-ső pontja alapján, mint felbujtók, továbbá valamennyi elitéltre nézve a hivatkozás a Btk. 70. §-ára mellőztetik. A büntetésre nézve a másodbiróság Ítélete megváltoztatik s e tekintetben az elsőbiróság Ítélete hagvatik helyben. Ezzel a változtatással egyebekben a másodbiróság ítélete he! vbenhagyatik. Indokok: F. F. volt az alperes a K. A. által 4Ó0 frt 06 kr. iránt indított perben. Az ő érdekében tett B. M. és E. S. hamis tanúvallomást. Az alsóbiróságok F. F.-et mint segédet mondották ki bűnösnek ; miután azonban nem lehet feltenni, hogy B. M. és E. S. a F. F. felhívása, sőt kitanitása nélkül tettek vagy tehettek volna hamis vallomást F. F. perében ennek javára, a hamis tanuzásra való ilyen felhívás akkor, ha a hamis tanuzás csakugyan elkövettetett, megállapítja a Btk. 69. §. 1. pontjában említett rábírást. A M. J. ellen B. M. által indított polgári perben ugy B. M.-né, mint B. M. és alperes előadása szerint B. M. volt az, aki valóban igényt támasztott alperes ellen, B. M.-né pedig csak név-