Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

41 szándékos emberölés bűntettében helyesen mondattak ki bűnösöknek. Az ölési szándékot kétségtelenné teszi az, hogy P. J. és Sz. T. A. B.-t addig verték, mig az eszméletlen állapotban vonaglani kezdett s azután zsineget is hurkoltak a nyakára, hogy megfojtsák, amely zsinegelés barázdát is hagyott az A. B. nyakán és • ebben a cselekményben már A. B.-né is részt vett, a vizsgálaton tett beismerése szerint annyiban, amennyiben állítása szerint Sz. T. őt és fivérét arra erőszakolta, hogy húzzák a kötelet ; a végtárgyaláson tett beismerése szerint pedig annyiban, hogy amikor a két vádlott társa az A. B. nyakára hurkolt kötelet húztak, a kötélhez hozzá nyúlt, de nem húzta meg. P. J.-nek a vizsgálóbíró előtt tett s a végtárgyaláson is fentartott vallomása szerint az által, hogy mikor ő és vádlott társa Sz. T. A. B.-t a kötéllel meg akarták fojtani, kijött A. B.-né is s ő is segitett a húzásban ; Sz. T.-nek a végtárgyaláson visszavont vizsgálati vallomása szerint pedig az által, hogy mind hárman addig húzták a kötelet, mig A. B. megfúlt. Az igazságügyi orvosi tanács felülvéleménye szerint a bonczjegyzőkönyv 4. b) pontja alatt leirt sértés feltétlenül halálos volt és az elhalt haldoklása és végvonaglása ezen sértés folytán állo tt be, mielőtt még a vádlottak annak fojtogatását megkísérelték volna ugy, hogy a később elkövetett fojtogatási kísérlet a halál bekövetkezésére befolyással nem volt s az a vélemény, hogy a zsinegelés még az élőn történt volna, nem tartható fen. Kétségtelen tehát ebből, hogy A. B.-né sem mint tettes, sem mint részes nem vett részt a P. J. és Sz. T. által az A. B. megölésére irányuló szándékkal elkövetett bűncselekménynek abban a részében, amely A. B. halálát okozta, hanem A. B.-nének a másik két vádlottal való egyetértése és azokkal közösen elkövetett cselekménye, tehát ugy a szándék, mint a véghezvitel kezdete azon időpontra esik, mikor A. B. a másik két vádlott által halálosan megsérelmezve még élt ugyan, de végvonaglásban volt. Habár ezek szerint kétségtelen az, hogy P. J., Sz. T. és A. B.-né vádlottak az előbbi két vádlott által halálosan sérelmezett, <ie még élő, azonban már végvonaglásban fekvő A. B.-t a kötél-