Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

101 ^vagyonaként 1898 július 23-án történt leltározásakor is, a felperes visszakövetelés! igénye jogszerűségének alapjaként azt tartozott bebizonyítani, hogy ezek az ingóságok a közte és közadós közt létrejött olyan jogügylet alapján voltak 2 hónapi időtartamon át a közadós birtoklása és rendelkezése alatt, amely szerint azokra nézve az árverési vétel által az ő részéről szerzett tulajdonjog továbbra is joghatályban fenállt. Ilyen jogügyletnek létrejöttét a felperes a D. a csatolt okirat tartalmával bizonyitani kívánta is, azonban az alperes tagadásával szemben ennek az okiratnak valódiságát bebizonyítani meg sem kísérelvén, az bizonyítási adatul nem szolgálhat, s így az azzal tanúsított ügyletnek fenállása sem vehető megállapítottnak. Ezek szerint a felperes visszakövetelési igényével helyesen utasíttatott el. 55Minden meghatalmazás szorosan magyarázandó. A nem kereskedelmi vétel esetében a vevőtársakat ~a vételárra nézve tételes törvény vagy állandóan követett birói gyakorlat szerint egyetemleges fizetési kötelezettség nem terheli, hanem ez az egyetemleges kötelezettség csak akkor forog fen, ha az szerződésileg köttetett ki. A követelésre szerzett zálogjognak a hatálya az, hogy arra a követelésre maga az adós a foglalás, illetve az erről megtörtént értesítés után felmerült ténykörülményekre alapítottan ama zálogjog sérelmével jogot nem szerezhet vagy igényt nem érvényesíthet, sőt éppen vagyoni felelősség terhe mellett az a kötelezettsége, hogy azt a lefoglalt követelést, a jelzett időben volt állagában és terjedelmében sértetlenül fentartsa. Ebből folyólag nem számithat be a lefoglalt követelésbe az adós olyan ellenkövetelést, amely a foglalás után keletkezett. (1899 október 5. 302/99. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság: Felperes és a 2. r. alperes felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak ; ellenben az 1. r. alperes felülvizsgálati kérelmének részben hely