Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

74 kijelölt határnapon avagy határidőben kellett történnie, következőleg a szóban forgó ügyletnél peres felek között nem bizonyos határozott időhöz kötött u. n. fix ügylet létesült. A kérdéses ügy elbírálásánál tehát a kereskedelmi törvény 355. §. rendelkezése alkalmazást nem nyerhet, ugyanazért köteles volt felperes, amennyiben a szerződés teljesítése helyett kártérítést követelt, a kereskedelmi törvény 354. §. értelmében erről, valamint a szerződéstől való elállásáról alperest azonnal értesíteni s alperesnek az utólagos teljesítésre kellő időt engedni. Minthogy pedig felperes ennek a kötelezettségének a D. a. közjegyzői tanúsítvány szerint eleget tett, s alperes a kérdéses tengeri szállítása iránt elvállalt kötelezettségét ennek daczára sem teljesítette : ennélfogva a kir. törvényszék helyesen intézkedett akkor, amikor felperesnek a kárköveteléshez való jogát megállapította s alperest, elmarasztalta. Amiért is a kir. törvényszék ítéletét a határidőhöz kötött ügyletre vonatkozó indokolásának mellőzésével egyéb megfelelő helyes indokai alapján helybenhagyni kellett. (1899. évi április 28. 1276/99. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt: A kir. tábla ítélete helybenhagyatik azzal a változtatással, hogy alperes köteles 700 frt után 1897. évi: augusztus 20-tól 5% kamatot is fizetni felperesnek. Indokok: Helyesen állapította meg a másodbiróság, hogy a peres felek közt az A. a. szerződés szerint létesült vételügylet nem fix ügylet, és mint ilyen nem esik a kereskedelmi törvény 355. §. rendelkezése alá ; de annyiban téves az ennek kapcsán tett az a kijelentése, hogy felperes Kártérítési igényének elvesztése terhe alatt köteles volt alperest a kereskedelmi törvény 354. §. értelmében értesíteni arról, hogy teljesítés helyett kártérítést követel, és hogy alperesnek az utólagos teljesítésre kellő időt engedi tartozott ; mert a kereskedelmi törvény 354. §-ában említett értesítés elmulasztásának csak az a következménye, hogy a szerződés teljesítésében késedelmes fél jogosítva van az utólagos teljesítést mindaddig, mig ellenfele nem értesiti, hogy teljesítés helyett kártérítést követel, megajánlani és ezt eszközölni, mert továbbá a nem késedelmes fél megfelelő utólagos teljesítési időt csak a késedelemben levő fél kívánatára köteles engedélyezni, a_ mennyiben ezt az ügylet természete megengedi.