Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

324 megszüntette, megváltoztatta olykép, hogy a részben vesztes alperest az összes költségekben marasztalta. 10. A törvényen alapuló nótartás oly követelést képezvén, a mely a nő napi költségeinek fedezésére fordítandó, az ilyen követelés behajtására nézve az 1881. évi LX. tcz. 42. §-ában foglalt eljárás a dolog természeténél fogva alkalmazást nem nyerhet. (1899 április 14-én. 9130. sz. a.) Az egri kir. járásbíróság : Az alperes által letétbe helyezett 540 frt marasztalási összeget az 1898 Sp. I. 200/10. sz. a. hozott elsőbirósági, illetve a felebbviteli biróság által hozandó Ítélet jogerőre emelkedéséig letétként kezelni rendeli. Indokok. Alperes a marasztalási összeget letétbe helyezte s azon kérelmet terjesztette elő, hogy miután felperes vagyontalan, az a hozott, illetve hozandó Ítélet jogerőre emelkedéséig letétként kezeltessék. Felperes azt adta elő, hogy női tartásdijaknál a törvény amaz intézkedése, hogy az a marasztalt által letétbe helyeztessék s az itélet jogerőre emelkedéséig letétként kezeltessék, nem alkalmazható, egyébként tagadja felperes, hogy vagyontalan lenne. A kir. járásbíróság a letett összeget nem utalta ki, mert felperes az A. szegénységi bizonylat tartalma szerint ingatlan vagyonnal nem bir, ingóságai biztosítékot nem képezhetnek, mert az letét tárgyát nem képezheti, ily esetben tehát az 1881. évi LX. tcz. 42. §-a értelmében az ellenfél kívánhatja, hogy a letett összeg csak abban az esetben adassék ki, ha a jogosított letételre alkalmas értékpapírokat vagy készpénzt tesz le, biztosítékul, minthogy azonban olyan biztosítékot felperes nem tett le, a letett marasztalási összeg részére nem volt kiutalható. (1898 november 19. Sp. I. 200/13. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőfokú biróság neheztelt végzését megváltoztatja, folyamodót azzal a kérelmével, hogy M. Anna javára megítélt 480 frt nőtartási dij letétbe helyeztessék, elutasítja.