Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

322 kiegyenlítéséig az ugyanott megnevezett jogosult kezéhez, az eredeti váltóra való feljegyzés mellett kiutalja, s ugyanazt a biróságot ehhez képest megfelelő eljárásra utasitja. Indokok: Az 1848. évi V. tcz. 56. §-a szerint az országgyűlési követnek naponta 5 frt napidíj és 400 frt lakbér fizettetett ; az 1881. évi LX. tcz. 62. §. rendelkezései szerint az országgyűlési képviselők napidijai korlátlanul lefoglalhatok ; ugyanazon törvényczikk 54. §-a tüzetesen felsorolja, hogy kiknek a lakbére csakis lakbér fejében foglalható le, ezek közt azonban az országgyűlési képviselők felemlítve nincsenek; habár az 1893. évi VI. tcz. 1. §-a az országgyűlési képviselőknek az előbbi törvény szerint szabályozott napidíj helyett napidíj-átalányt állapított meg s a lakbért is feljebb emelte, de eme törvény az 1881. évi LX. tcz. 54. és 62. §-ainak rendelkezéseit sem hatályon kivül nem helyezte, sem nem módosította : igy eme törvények rendelkezései az ujabbi rendezésre is kiterjednek és joghatálylyal birnak, következésképen az országgyűlési képviselőknek ugy a napidíj-átalány fejében járó tisztelet-dija, valamint lakbére is korlátlanul lefoglalható. Mivel pedig végrehajtató a végrehajtást szenvedettnek, mint országgyűlési képviselőnek összes illetményét, s igy a napi-átalány fejében járó tiszteletdiját és lakbérét lefoglalta, ezeknél fogva az első bíróság végzésének megváltoztatásával, a kiutalványozást az összes illetményre kiterjeszteni, s ehhez képest az elsőbiróságot megfelelő eljárásra utasítani kellett. 8. Valamely létesítendő részvénytársaság nevében eljáró, és annak részére ügyleteket kötő személyek felelőssége a személyes fizetési kötelezettség kifejezett elvállalása nélkül a kereskedelmi törvény 160. §. második bekezdésének helyes értelme szerint csak akkor állhat be, ha a czélba vett részvénytársaság nem létesül, vagy ha a tényleg utóbb megalakult részvénytársaság a nevében és részére kötött ügyletet jóvá nem hagyja. (1899 április 27 II. G. 33/99. sz. a.)