Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

.305 alapján S. S. ellen vádat emel ; mert habár a ib. 7. iratokkal meg van állapítva, hogy vagyonbukott a csődkérvény késedelmes beadása által arra adott alkalmat, hogy az egyik hitelező 4 nappal a csődnyitás előtt kielégítési foglalást vezetett volna vagyonbukott ellen, ezen tényállás még sem subsummálható a 416. §. 4. p. alá. Ugyanis a tömeggondnok vallomásával és a 9 7. a. végzéssel ki van mutatva, hogy a csődeljárás vagyon hiányából megszüntettetett. Vagyonbukottnak az egész vagyona nem volt elegendő a csődeljárás költségeinek fedezésére. Ily esetben nem lehet szó arról, hogy a végrehaitást vezető egyik hitelező a többi hitelezőt megkárosítaná, mert rendes csődeljáráson kivíil a hitelezők szabadon konkurrálnak. De azonfelül a jelen esetben a vagyonbukott mulasztása azért sem volt alkalmas a többi hitelezőknek kárt okozni, mert a 9. 7. a. végzés szerint a házbérhátralék felemészti az egész vagyont, tehát végrehajtási árverés esetében nem is a végrehajtást vezető egyik hitelező, hanem a bérbeadó kapná meg a befolyt vételárt. Minthogy tehát a többi hitelezők tényleg megkárosítva nem lettek, e nélkül pedig a 416. §. 4. p. meg nem állapitható, ezért az ügyészi indítványtól eltérőleg az eljárást a vétkes bukásra vonatkozólag is meg kellett szüntetni. A budapesti kir. tábla végzett : A kir. tábla az elsőbiróság végzését nem felebbezett abban a részében, mely szerint S. S. és G. Zs. ellen a csalárd bukás büntette miatt folyamatba tett büntetőeljárás megszüntettetett, érintetlenül hagyja ; egyéb felebbezett részében azonban megváltoztatja, és S. S. vádlottat a Btk. 416. §. 4. p. alá eső vétkes bukás vétsége miatt vád alá helyezi. Indokok: A 16. /. a. iratokkal bizonyítva van, hogy S. S. vádlott ellen a B. és W. czég javára 1898 febrár 22-én 28 frt 00 kr. erejéig kielégítési végrehajtás foganatosíttatott, mely alkalommal 400 frtra becsült áruk és üzletberendezés foglaltatott le. 5. S. vádlott beismerése szerint fizetésképtelenségét már 1898. évi február 3-án tudta, a csődkérvényt mégis csak 1898 február 26-án adta be, mely mulasztása által adott alkalmat a B. és W. czégnek, hogy ellene végrehajtást vezessen. Nem menti vádlott eme Döntvénytár, harmadik folyam. XV. 20