Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

% 302 tagadásban lévő vádlottal szemben egyedül panaszló állítja, de azt egyik tanú sem látta, az eljárás adatai alapján csupán annyi vétethetik bizonyítottnak, hogy vádlott panaszlót a fejszével veszélyesen fenyegette, azt kezeiből kiadni nem akarta, ugy, hogy a miatt vele dulakodni kellett s hogy a panaszló kabátja és botosa ezen dulakodás közben rongáltathatott meg. A Btk. 168. §. 2. bekezdésére való hivatkozás azért mellőztetett, mert mikor e §. a büntetendő cselekménynek ((fegyveresen" elkövetését oly minősítő körülményül jelöli meg és emeli ki, melynek fenforgása esetében a kiszabható büntetést jelentékeny mértékben súlyosítja : a törvényhozó «fegyver» fogalma alatt nem érthette tágas értelemben mindazon ingó dolgokat, melyek támadásra vagy védelemre használva, testi sértés s esetleg halál okozására is alkalmasak lehetnek ; hanem a «fegyver» fogalmát csak műszaki értelemben kellett, hogy vegye, vagyis az alatt oly fegyvereket ért, melyek egyenesen azon czélra készittettek, hogy rendeltetésszerüleg támadásra vagy védelemre használva testi sértés előidézésére szolgáljanak ; a fejsze vagy balta pedig nem tartozik ezen eszközök közé. 152. A végrendeletnek azon intézkedése, hogy a közjegyző részére 100 frtnyi tiszteletdíj hagyatott, a közjegyzőt érdekeltté nem teszi. Az érvényesen alkotott végrendelet hatályban levőnek tekintetik mindaddig, mig perrendszerü bizonyíték nem nyujtatik az iránt, hogy az törvényes kellékekkel ellátott, érvényes és hatályban levő végrendelettel, vagy a végrendelkezőnek egyéb megfelelő ténykedése által hatályon kivül helyeztetett. (1899 szeptember 19—20. 106/99. sz. a.) A m. kir. Curia: Beke Sándor és társainak özv. Menszáv Lajosné s társai elleni végrendelet érvénytelenítése iránti perében itélt : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik.