Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

22; HL ingatlant a telekkönyvi hatóság közbenjöttével elárvereztette. Eltekintve azonban attól, hogy vádlottnak az az állítása, < mi­szerint a Sz. M. J. tulajdonába visszabocsátott jutalék vételára -csupán 25 — 30 írt híjával lett lefizetve s hogy Sz. M. G. Örö­kösei ellen azért lépett fel keresettel, mert a hátralékos vétel­árt sem Sz. M. G., sem örökösei nem akarták megfizetni, az el­járás során megczáfolva nem lett, de sőt vádlott ezen állítását Sz. M. J.-nak. az eljárás beszüntetése iránt beadott kérvénye is támogatja : vádlottat az ellene emelt vád s annak következményei alól azért kellett felmenteni, mert a csatolt periratok szerint az a kér­dés, vajon vádlott jogosítva volt-e az ingatlan elárvereztetését kérelmezni vagy sem ? a szolnoki kir. törvényszék, mint illetékes polgári bíróság 8155/92. sz. a. ítéletével jogérvényesen eldöntetett s minthogy ezen Ítélet szerint vádlott feljogosittatott arra, hogy az ingatlan birói elárvereztetését végrehaj tásilag kérelmezhesse s minthogy az illetékes polgári biróság által saját hatáskörében meg­állapított tényekkel szemben a büntető biróság a kereset jogos­ságának megvizsgálásába nem bocsátkozhatik ; ugyanazért vádlott ellen sem a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás büntette sem egyéb büntetendő cselekmény tényálladéka megállapítható nem volt, miért is őt a vád és annak következményei alól fel­menteni kellett. (1898 augusztus 31. 6805/98. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt: A kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az ügy jelen állásában a vád tárgyát a kir. tábla ítéletének vonatkozó indokai szerint egyedül az képezi, hogy S. S. vádlott, miután a kunmadarasi 72. sz. telekkönyvben foglalt ingatlannak őt megilletett 3/4 résznyi tulaj donjutalékát már Sz. M. J.-ra átruházta, annak felhasználásával, hogy a telek­könyvben, mint */4 résznyi tulajdonostárs bejegyezve maradt, a többi tulajdonostársak ellen a közösség megszüntetése iránt pert folytatott és a nyert marasztaló ítélet alapján az említett ingat­lant eladatta, mely cselekményt az eljáró elsőfokú biróság a Btk. .400. §-a 2. bekezdése értelmében közokirathamisitás bűntettének minősítette. Tekintve azonban, hogy a telekkönyvben kitüntetett, bár későbbi jogcselekmény folytán már megszűnt jognak kereset utján való érvényesítése magában véve nem büntethető, különösen pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom