Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

2 25 indításnak az elévülést félbeszakító hatálya elenyészett, s e joghatály csak akkor maradt volna fen épségben, ha felperes kereseteivel csak birói illetékesség hiánya miatt utasíttatott volna el, és a perek az 1881 : LIX. tcz. 5. §-a értelmében az illetékes bírósághoz áttétettek vagy átteendők lettek volna. E tekintetben nem tesz különbséget az, hogy felperes a korábbi perekben időelőttiség okából utasíttatván el, ezzel részére az ujabb kereset beadása íentartottnak tekintendő, mert ennek a fentartásnak csakis az a hatálya van, hogy ily értelmű Héletek alapján az ítélt dolog kifogása sikerrel nem érvényesíthető, az elévülés folyására azonban ezek az elutasító ítéletek nem voltak befolyással. Teljesen téves az elsőbiróságnak a kir. tábla részéről is magáévá tett az a felfogása, mintha a jelen esetben az elévülés a korábbi perek folyama alatt szünetelt, és az ezekben a perekben hozott másodbirósági ítéletnek felperes részére történt kézbesítése napján újból kezdetét vette volna, mert a per folyamatban létének ténye az elévülésre nézve csakis a per sikeres befejezésétől feltételezett félbeszakitási okot képez, a már megkezdett elévülés szüneteléséről azonban itt egyáltalában nem is lehet szó, mert felperes oly körülményt, mely joggyakorlatunk értelmében az elévülés szünetelését (praescriptio dormit) eredményezné, nem hozott fel. Tekintve már most, hogy az 1893 augusztus 23-án beadott keresettel folyamatba tett jelen perrel felperes nem a C. és D. a. ítéletek szerint véget ért pert újította meg, hanem önálló uj pert indított meg, tekintve, hogy a biztosítási feltételek 10. §-a értelmében alperes az úgynevezett ártatlansági bizonyítványnak vele való közlése előtt fizetni nem tartozott, ezt a aivatalos bizonyítványt pedig felperes a jelen keresetének A. a. mellékletét képező okirat tartalma szerint még 1891 június 22-én kézhezvette ; azon időpont tehát, melytől számítva egy év alatt felperesnek a biztosítási szerződésekből eredő igényei érvényesithetőkké váltak, ezen a napon beállott; tekintve, hogy felperes ezt az okiratot abból a czéllw, hogy követelését lejárttá tegye, az egy évi határidőnek utolsó napjáig 1892 június 22-ig bezárólag az alperes társaságnak bemutathatta, és igy a felperesre legkedvezőbb esetben a kereskedelmi törvény 487. §-ában megszabott egy évi elévülési határDöntvénytár, harmadik folyam. XV. 15