Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

2'3 hogy a perbeli bizonyítékokkal valószínűvé tette az azonnali elbocsátás megtörténtét , mégis a felebbezési bíróság erre a körülményre nem őt bocsátotta esküre, hanem felperest, aki pedig esküre már azért sem volt bocsájtható, mert felperes tartozik kereseti jogalapját bizonyítani s igy a bizonyító félnek is felperes tekintendő. Alperesnek ez a panasza alaptalan. A sommás eljárás 64. §-a értelmében a bíróság még ügydöntő körülményre sem tartozik a per során megjelölt minden bizonyítékot, kivétel nélkül, megszerezni. A tárgyalás és bizonyítás egész tartalma szabad mérlegelésével dönthet a bíróság a felett is, hogy szükséges-e a fél részéről ajánlott bizonyítéknak a fenforgó körülmények közt a megszerzése ; s ha ezt mellőzhetőnek tartja, ebbeli döntése, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének az eredménye csak abban a kérdésben szolgálhat felülvizsgálat tárgyául, hogy a mellőzés tüzetes indokolásával a felebbezési bíróság megfelelt-e a sommás eljárás 64-ában az indokolásra nézve megszabott kötelezettségének. A sommás eljárás 84. §-ának a rendelkezése, annak végső pontja szerint, az osztrák-magyar monarchia másik államában lakó tanú kihallgatására nem alkalmazható. Az tehát, hogy P. V. tanú az ország határán kivül Prága-Bubnán lakik, az emiitett tanúkihallgatásának a mellőzésére okul nem szolgálhat. E részben a felebbezési bíróság ítéletének az indokolása téves. Minthogy azonban máskülönben a felebbezési biróság a perbeli adatokra hivatkozással kellően kifejtette az okokat, melyek arról győzték meg, hogy az emiitett tanú vallomásától eredmény nem várható, s hogy felperes a nevezett tanura az ügy elintézésének a késleltetése végett hivatkozott, a felebbezési biróság azzal, hogy P. V., a perben már egyszer kihallgatott tanúnak újból leendő kihallgatását mellőzte, eljárási szabályt meg nem sértett. A megállapított tényállás szerint alperes azt kívánta bizonyítani Bartal Aurél és Kuffler Viktor tanukkal, hogy felperes a mészégetésnek önálló vezetésére alkalmatlan, s hogy az emiitett tanuk e miatt bocsájtották el felperest utóbb — midőn nálunk alkalmazva volt — szolgálatukból. Azonban ez a vitatott tény csak akkor volna perdöntő jelen-