Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

i78 dásával szemben igazolást nem nyert. Nincs bizonyítva az sem, hogy felperes és alperesek fia ifj. B. J. közt létrejött házasság bíróilag felbontatott, vagy hogy a házastársak különélésére erkölcstelen magaviselete által a felperes szolgáltatott okot, ellenben D. A. és B. R. tanuk vallomása szerint a felperesnek fentebb nevezett férje iszákos volt, a korcsmában részegeskedett, sőt bordélyházban is megfordult. Ily helyzetben alperesek a házasságkötés alkalmából keletkezett ajándékozásnak visszavonására vonatkozó jogot pusztán ama bizonyított tény alapján, hogy felperes az alperesek fiától különváltan él, sikerrel nem érvényesíthetik. Nincs megállható alapja alperesek amaz érvelésének, hogy az A. 7. a. nyilatkozatban foglalt ajándékozásból folyó jogát felperes egymagában nem, hanem csak férjével együttesen érvényesítheti. Mert az A. 7. a. szerint ugy felperes mint férje megajándékoztattak, már pedig az egyik megajándékozott az ajándékozás által nyert jogot a másik megajándékozott jogának érintése nélkül a maga részére érvényesítheti. Es minthogy az A. '/. a. részeltetési arány meghatározva nincs, az tehát egyenlőnek tekintendő, felperes pedig az ajándék tárgyát tevő ingatlan csak fele részének a tulajdonjoga iránt indította meg a jelen pert, ennélfogva alpereseknek a részeltetési arány határozatlanságára fektetett kifogásai sem vehetők tekintetbe. (1898. évi szeptember hó 21-én 3155/98. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Előre bocsáttatik, hogy az elsőbiróság ítéletének indokaiban nem az foglaltatik, hogy az A. 7. a. szerződést hálátlanság czimén csak a felperes férje támadhatná meg, hanem csak az, hogy a megtámadási jog azon az alapon, hogy felperes erkölcstelen életet folytat, csak a férjet illeti, amely indok különben már azért is téves, mert a férj megajándékozó lévén, a jelzett irányban kereseti joggal egyáltalában nem bir. Megállapíttatik továbbá, hogy felperesnek férje tanuként kihallgatva, az 5. 7. a. nyilatkozatot valónak mondja és ezen nyilatkozatban kijelenti ugyan, hogy mind az igaz, a mit szülei nejének erkölcsi romlottságáról állítanak, de olyan tényt nem hoz fel, a melynek alapján megállapítható volna, hogy felperes csakugyan erkölcstelen életet folytat, mihez még az is járul, hogy i