Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

49 vallomása szerint alperes vagyona ezen idő alatt tetemesen meg­>zaporodott, hogy • továbbá örökhagyó szorgalmas, takarékos nő volt és csak életének utolsó éveiben gyengélkedett, de akkor is a könnyebb munkákat végezte s igy bebizonyítva lett, hogy alperes vagyona a 2-ik házasság tartama alatt a felperesek által öröklött ingatlannak haszonélvezete által is gyarapodott s az örökhagyónő a kérdéses ingatlanok szerzéséhez egyéni tevékenységével is hozzá­járult ; alperes azon állitása tehát, hogy örökhagyónő többnyire beteg és munkéképtelen s pazarló asszony volt volna, a felperes által nyújtott tanubizonyitékok s részben az alperesi tanuk vallo­mása szerint is valótlannak bizonyult; tekintve, hogy G. J. tanú azt is vallotta, hogy alperes a kérdéses ingatlanokat a 2-ik fele­ségével együtt megtakarított pénzből szerezte : mindezeknél fogva a kérdéses ingatlanok közszerzeményt képeznek s igy azok fele S. P. örökhagyó hagyatékához tartozik. Ezen hagyatéki vagyon a törvényes örökösödés alapján az örökhagyónak 2 gyer­mekére egyenlő V2 részben szállván, azt a felpereseknek a jelzett czimen és részekben megítélni s ebből folyólag alperest a hagya­téki ingatlanoknak közös birtoklásba való kibocsátására s a mennyi­ben alperes az ingatlanok valamelyikét időközben elidegenitette volna, a becsértéknek, úgyszintén az alperesileg nem kifogásolt 50 frt évi szűnt haszonnak megfizetésére kötelezni kellett. Ellenben nem képez közszerzeményi vagyont a leltárilag össze­irt ingóság, még pedig azért nem, mert G. J. felperesi tanuk vallomása szerint alperesnek, midőn 2-ik nejével egybekelt, szintén voltak ingóságai. De hogy ezen ingóságok értéke az örökhagyó halála idejében megvolt ingó vagyon értékénél mennyivel volt kisebb, azt sem ő, sem más tanuk bizonyítani nem tudták ; mert továbbá alperes több tanúval bebizonyította azt, hogy második feleségé­vel történt egybekelése idejében a leltárilag összeirt ingókhoz és gazdasági felszerelésekhez hasonló tárgyakkal birt, ezen bizonyíté­kokkal szemben tehát a felperesek érdekében állott azt bizonyí­tani, hogy a 2-ik házasság tartama alatt az ingó vagyon gyara­podott-e s ha igen, mennyivel gyarapodott, lévén csak ily gyara­podás közszerzeménynek tekinthető, ily gyarapodást azonban a felperesek számszerűleg ki nem mutattak ; minélfogva a keresetet az ingók tekintetében elutasítani kellett. Döntvénytár, harmadik folyam. XIV. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom