Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

184 ő perujitási kérelmével elutasittatott, és költségben elmarasztaltatott, azon az alapon támadja meg, hogy szerinte a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy perujitási kérelmének nem adott helyt, ujitott keresetleveléhez A. a. csatolt okirat, mint uj bizonyíték, továbbá az alapperbeli ügyvédének ama mulasztása alapján, a mely szerint ez az ügyvéd az alapperben a felebbezési szóbeli tárgyaláson meg nem jelent, s igy a felebbezési eljárásban, de az elsőbiróságnál sem tagadta azt, és nem csatolta az A. a. okiratot annak megczáfolására, hogy felperes és alperes között a vételügylet az alperesnek saját termésű búzájára jött létre. Ez a panasz nem bir megállható alappal. Ugyanis az a körülmény, hogy az alapperben felperes ügyvéde a felebbezési szóbeli tárgyaláson meg nem jelent, nem szolgálhat alapul arra, hogy a perújításnak az ügyvéd hibája miatt hely adassék. Mert igaz ugyan, hogy a perjog szabályai szerint a tárgyaláson megjelenés elmulasztása, az illető félre nézve rendszerint perjogi hátránynyal jár, azonban a megjelenés elmulasztásának jogorvoslata a perjog szabályai szerint egyedül a törvényes előfeltétel mellett megengedett igazolás, ellenben az 1881. évi LIX. tcz. 69. §. 1. pontja szerint perújításnak a meghatalmazott ügyvéd részéről történt oly mulasztás alapján van helye, a mely mulasztást az illető ügyvéd azzal követi el, hogy a döntő ténykörülményeket kellő helyen fel nem hozza, vagy nem tagadja, avagy a rendelkezésére bocsátott bizonyítékot elő nem adja, tehát a tárgyaláson megjelenés elmulasztása, az idézett törvény rendelkezésében nincs az ügyvéd olyan hibája gyanánt felsorolva, aminek alapján perújításnak helye volna. Felperes az alapperben a 23777/97. sz. járásbirósági ítélettel azon az alapon lett részben pervesztes, mert a járásbíróság a felperes és alperes között létrejött ügyletet, amire felperes alapperbeli kereseti követelését fektette, két okból érvénytelennek minősítette, nevezetesen a járásbíróság ugy találta, hogy egyrészről az olyan ügylet, mely szerint a termelő előre eladja terményét, szerencseszerződés, és hogy másrészről az érték és ellenérték között jelentkező aránytalanság következtében, a felek között burkolt uzsoraügylet létesült.