Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

96 ellenkezők, figyelembe vehetők nem voltak, és pedig annál kevésbé, mert felperesek maguk sem állítják, annál kevésbbé bizonyítják, hogy az általuk vitatott az a megállapodás, hogy ők a kérdésben forgó bérleti helyiségeket nem csupán lakás, hanem ezenkívül női és férfi ruhaterem berendezésének czéljára jogosítva volnának felhasználni, a 2. 7. a. bérleti szerződés megkötése után jött volna létre, tehát az a körülmény, még ha ez valóban megbeszélés és kölcsönös megállapodás tárgyát képezte volna is a 2. 7. alatti kiállítása előtt, mint a 2. 7. a. írásbeli szerződésben benne nem foglalt s attól lényegileg nagyon is eltérő felperesileg vitatott megállapodás, a 2.7. a. írásbeli szerződéssel szemben semmi érvénynyel nem bír. Minthogy pedig Budapest székesfőváros lakbérleti szabályzatának 12. §-a értelmében a bérlő mindjárt a kibérlés alkalmával tartozik kijelenteni, hogy a bérleményt rni czélra kívánja használni és a bérlemény csakis a kibérlés alkalmával megállapított módon, jelen esetben tehát csupán csakis lakás czéljaira volt felhasználható, ettől eltérőleg a bérleménynek a felperesek által jelzett női és férfi ruhaterem berendezésének czéljaira leendő használatát tehát a bérbeadó nem volt köteles tűrni. Minthogy felperesek az A. alatt közjegyzői okirat szerint is [895 május hó i-én, mint a beköltözés közvetlen ideje előtt az egynegyedévi bér fizetésének felajánlása mellett elsősorban női és férfi ruhaterem berendezése és csak másodsorban lakás czéljaira, s nem egyedül és kizárólag lakás végett kérték alperestől a bérleti helyiségeknek az ő rendelkezésükre való bocsátását, eltekintve attól, vajon ez a lakás a korábbi bérlő által a már hivatkozott lakbérleti szabályzat 25. §. meghatározott idő alatt kiürittetett-e vagy sem, alperesnek a 12. §-a értelmében iogában állott a bérleti helyiségek átadását felpereseknek megtagadni, azt azonban, hogy alperes a bérlemény helyiségeinek a 2. 7. a. megállapított lakás czéljaira való átadását is megtagadta volna, felperesek bizonyítani meg sem kísérelték, sőt az A. a. okirattal bizonyítva van az is, hogy a bérlet helyiségeit lakás czéljából felperesek rendelkezésére bocsátani alperes hajlandó volt ; ezzel szemben azonban felperesek bizonyítani meg sem kísérelték azt, hogy ők a lakbérleti szabályzat 25. §-ában meghatározott időben a bérleti idő kezdetén vagy-