Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

34 Az általános jogelvek szerint a szerződő felek közül az, akinek ellenfele a szerződést nem teljesíti s azt teljesíteni nem is képes, ez okból a szerződés megszüntetését abban az időben, amidőn a teljesítés ilykép lehetetlenné vált, jogosan követelheti. Ez a jogelv a felperesek keresete megbirálásánál is figyelembe veendő. Mert felperesek is keresetüket s az alperes által ellenük támasztott követelésre irányuló kifogásukat arra alapították, hogy a szerződésbeli megállapodás ellenére a kimérési jognak egyedül való gyakorlatából ki vannak zárva, minthogy a régi bérlő Glück Hermann is a kimérési jog gyakorlatában van. Vagyis e szerint a kereset tulajdonképen nem is a felperesek részéről tévesen vitatott, bontó feltétel bekövetkeztéből, hanem abból indul ki, hogy alperes a maga részéről a szerződést a szóbeli megállapodásnak megfelelő terjedelemben nem teljesiti, s mert Glück Hermannt a kimérési jog gyakorlatában megakadályozni nem bírta, a szerződést teljesíteni nem is képes. A felek között nem vitás, amint ez a felebbezési bíróság ítéletének abból a részéből is kitűnik, ahol az elsobiróság ítéletében foglaltakra hivatkozás történik, hogy a B. a. szerződésben meghatározott haszonbérleti idő alatt Glück Hermann az italmérést elkezdte gyakorolni s annak gyakorlatában alperes Glück Hermannt nem volt képes megakadályozni. Nem vitás a felek között az sem, ami a felebbezési bíróság ítéletének abból a részéből kitűnik, ahol a felek egyező előadására történik hivatkozás, hogy Glück Hermann a kimérést 1896. évi január hó 21-ike után kezdte gyakorolni. Mindezekből pedig következik, hogy addig, mig Glück Hermannak kimérése által felperesek a haszonbérbe vett jog gyakorlatában nem akadályoztatnak s ameddig a fogyasztási adó beszedési jogot tényleg gyakorolták, vagyis 1896. évi január 21. napjáig ők is tartoznak a maguk részéről az eme időre eső haszonbéri összeg megfizetése által a szerződést teljesíteni, s hogy az okból, mert ekkép a szerződés részben teljesedésbe ment, a bélyegkiadás megtérítését alperestől jogosan nem követelhetik. A felebbezési bíróság tehát azzal, hogy felpereseket az 189b. évi január havára eső 95 frt 83 kr. összegből 64 frt 91 kr. összeg és ennek kamata megfizetésére kötelezte, s felpereseket a bélyegkiadás meg-