Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

I&5 amely zajra kimenvén, egy árnyalakot vett észre, mely a kerten viszavonulófélben volt, s miután az ismeretlen magát vádlott többszöri megszólítására sem nevezte meg, vádlott utána lőtt, mire sértett összerogyott, akit vádlott csak akkor ismert fel, amidőn ez fájdalmában jajgatva, megnevezte kilétét. Sértettet ezután vádlott Paneszku Éva segítségével hátára vette, hazaviendő, de mivel sértett fájdalmai miatt a hosszú utat ki nem bírta volna, kérelmére vádlott Zsián M. háza előtt letette és eltávozott. Sértettnek a lövés folytán szenvedett sérülései 21 napot meghaladó gyógyulási időt vettek igénybe s ballábára ez idő szerint kissé biczegő maradt. Vádlott beismerésével, meg sértett e részben egyező vallomásával beigazolást nyert, hogy vádlott 1897 május 16-án éjjel sértettet kertjében meglőtte, azonban védelmére azt hozza fel, hogy miután az udvarából már több ízben loptak el csirkét, a meg nem ismert sértettben ő tolvajt vélt és csak ennek elriasztása, illetve ártalmatlanná tétele volt szándéka, hogy kilétét megismerje, de semmiesetre sem irányult lövése sértett élete kioltására. Tekintve, hogy egymagában a használt eszközből az ölésre irányuló szándékra következtetni nem lehet és pedig a jelen esetben annál kevésbé, mivel vádlott ellen egyáltalában nem merült fel adat arra nézve, hogy sértettnek életét kioltani akarta volna és nincs megczáfolva azon védekezése, hogy sértettet tolvajnak vélte, s miután ismételt felhivása daczára személyét a sértett nem nevezte meg, sőt futásnak eredt, sértettet csak megsebesiteni akarta, hogy kilétét megtudja, és e védekezését még valószinüsiti azon körülmény is, hogy midőn a lövés után sértett hangját felismerte, ágyasával Paneszku Évával nyomban segítségére is volt a sértettnek, sőt kívánságához képest Zsián M. házához vitték. Mindezen körülményekből folyólag a kir. törvényszék csak azt látta bizonyítva, hogy vádlott szándékosan lőtt ugyan, illetve bántalmazta sértettet, de nem élete kioltására irányult e szándékos lövés, és habár sértett ez idő szerint biczeg is, de ebbeli állapota a Btk. 303. §-ának minősítő ismérvét nem meríti ki,