Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

157 a kezes tartozik kifogásként érvényesiteni és bizonyítani. Az a ténybeli, 3. rendű alperes részéről felhozott állítás tehát, hogy a keresetbe vett követelés lejárta idejében a főadós 1. és 2. rendű alperesek vagyoni helyzete olyan volt, hogy akkor felperes tőlük lejárt követelését per utján behajthatta volna, a 3. rendű alperes kifogása alapjául szolgál, következésképen azt az 1868. évi LIV. tcz. 152. §-a értelmében, amely szakasz az 1893. évi XVIII. tcz. életbe lépte után is a sommás eljárásban érvényben maradt, alperes tartozott bizonyítani. Ezenkívül 3. r. alperes még azt terjeszti elő panaszképen, hogy a felebbezési bíróság azt az anyagi jogszabályt, hogy a kezes szabadul kötelezettsége alól, ha a hitelező a követelés behajtásánál a főadós ellen mulasztást követ el, megsértette azzal, hogy jóllehet felperes követelését lejártakor a főadóstól behajtani elmulasztotta, mégis az ő kezességi kötelezettsége fenállónak mondatott ki, s jogszabályt sértett a felebbezési bíróság azzal is, hogy jóllehet a tényállás szerint a bérlemény tárgyát az utolsó évnegyedben maga a haszonbérbe adó használta, mégis az utolsó évnegyedi bér megfizetésére is köteleztetett. Ez a panasz is alaptalan. A kezes szabadul ugyan a kötelezettség alól, ha a hitelező saját késedelme miatt nem nyerhet kielégítést a főadóstól, de csak akkor, ha a hitelező késedelmes eljárása az oka egyszersmind annak is, hogy a kezes a főadós ellen őt megillető viszkereseti jogot eredménynyel nem érvényesítheti. Ez az eset akkor áll be, ha a követelés lejártakor a főadós olyan vagyoni helyzetben volt még, hogy a hitelező tőle kielégítést szerezhetett, s a főadós csak később, a hitelező késedelme után, vált fizetésképtelenné. Azonban a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint a felebbezési bíróság által nem volt megállapítható az, hogy I. és 2. rendű alperes főadósok 1896. év folyamán, amidőn a keresetbe vett összeg túlnyomó részben lejárt, 2626 frt értékű, vagyis annyi vagyonnal birtak, hogy felperes a követelését tőlük behajthatta volna, már pedig eme tény nélkül felperes eljárása jogilag nem tekinthető oly késedelmesnek, amely 3. rendű alperes viszkereseti joga meghiúsulását okozta, s igy a felebbezési bíró-