Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)
T08 a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt azzal, hogy felperesek javára az épületeknek alperes részéről történt lerombolása czimén a kárkövetelési jogot meg nem állapitotta. Ami felperesek részéről a kérdéses 87/2., 88/2. 89., 90., 91. helyrajzi számú ingatlanok elvont haszna czimén támasztott kereseti követelésnek meg nem Ítélését, és az 1. rendű alperes javára ugyanezeknek az ingatlanoknak elvont haszna czimén támasztott visszkereseti követelésnek megítélését illeti, e tekintetben a felebbezési bíróság az anyagi jogszabályt helyesen alkalmazta ; mert a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint ezeknek az ingatlanoknak nem felperesek, hanem az 1. r. alperes és ennek neje a telekkönyv szerint bekebelezett tulajdonosai ; következésképen ezekre az ingatlanokra nézve a birtoklás jogszerűen a felpereseket meg nem illeti, és igy az alapon, hogy alperesek az ingatlanokat, habár önhatalmúlag, birtokba vették és felperesek sommás uton visszahelyeztettek, felperesek az alperesektől az ezek által gyakorolt birtoklás idejére elvont hasznot utólag nem követelhetnek ; mert a perhez csatolt iratok szerint az 1. rendű alperes és ennek neje javára felperesek ellen a kérdéses ingatlanoknak tulajdonjoga és birtoka jogerősen meg is van ítélve ; erre az ítéletre vonatkozó kereset megindításától kezdve tehát az osztrák polgári törvénykönyv 338. §-a szerint felperesek még birtoklásuk jóhiszeműsége esetében is kötelesek az elvont hasznot megtéríteni ; mert a tárgyalási jegyzőkönyvekből és a felebbezési bíróság ítéletéből nem tűnik ki az, hogy 1. rendű alperes csak feltételesen és beszámitásképen élt viszonkeresettel • és mert alperesek a kérdéses ingatlanok visszabocsátására itéletileg kötelezve lévén és ítéleti marasztalás nélkül csak egy más, vagyis a 87/1. helyrajzi számú ingatlant adván át felpereseknek, a felebbezési bíróság jogszerűen vonta le a következtetést az iránt, hogy a most kérdéses ingatlanokat alperesek nem önként, hanem a jogerős marasztaló ítélet kényszerítő hatása alatt bocsátván ki felpereseknek, ez által az 1. r. alperes netáni igényeire joghátrány nem keletkezett.