Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)
97 mert állítólag öngyilkosságot akart a sósav ivása által elkövetni. Az üvegcse tartalmának mennyiségére nézve vádlott azt vallotta, «félig-meddig tele volt». A pótvégtárgyaláson pedig vádlott a hozzá intézett első kérdésre szószerint ismétli előbbi vallomását, miszerint az üvegcse «félig-meddig tele volt». A hozzá intézett többi kérdésre pedig kijelölte azon határvonalat, meddig az üvegcsében sósav volt, s az körülbelül az üvegcse több mint kétharmad résznyi űrtartalmának felel meg. Ezen alapon a kir. törvényszék akként állapitotta meg a tényállást, hogy az üvegecske több mint kétharmad részben volt sósavval telve. Beismerésben van tehát a vádlott arra nézve, hogy volt az üvegcsében annyi sósav, amennyit az orvosszakértők véleménye szerint a halál előidézésére elegendőnek tart. Ebből már az következik, hogy mivel vádlott tudta a sósav halált okozó minőségét, s azt elegendő mennyiségben alkalmazta, az ölési szándékot már magában ezen eszköznek ily módon való alkalmazása is bizonyítja. A cselekmény meg van kezdve már akkor, mikor vádlott a sósavat a leány szájába öntötte. Igaz, hogy az orvosi szakvélemény a védő által ez iránt hozzá intézett kérdésre akként nyilatkozott, amint ez a dolog természetével is megegyezik, hogy még a sósavnak a szájba öntése nem vonja maga után, hogy a sértett fél azt lenyelni kénytelen, és csak ha a folyadék a nyelvtőhöz jut, fog az a gyomorban feltartóztathatlanul a sértett akarata ellenére is behatolni. Ezen körülmény azonban a kísérlet megkezdésének megállapítását nem gátolja. Attól kezdve, midőn a sósav a szájra öntetik, annak a szájba, a nyelvtőhöz s a gyomorba hatolását már csak egy «rajta kívüli ok» akadályozhatja meg. A sértett félnek a sósav továbbhatolását gátló minden cselekménye már a vádlotton «kivüli ok». Hogy a sértett fél mely ponton gátolja meg és miként a sósav továbbhatolását, az közömbös. Az, hogy ajkát mindjárt a végzetes pillanatban lezárta, a tettes cselekményével szemben már szintén «rajta kivüli ok», a cselekmény a szájba öntés által meg volt kezdve. Vádlott az ölést előre meggondolta, abból, hogy rabolni is szándékozott s e czélra az alkalmat előre kileste, hogy az első Döntvénytár, harmadik folyam. XIII. 7
