Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

8,3 Ami alperesnek a kereseti jog elévülése czimén tett kifogását illeti, az szintén helyet nem foghat, mert a kiskorú felperes képviseletében annak gyámja az igényt érvényesíthetni csakis azon időben tudott, amikor annak érvényesítésére a kivánt okmányok az illetékes árvaszék részéről rendelkezésére adattak, és pedig, amint azt alperes sem kifogásolja, e nap 1897 jul. jo-ére esik, ennélfogva minthogy az elévülés kérdésénél is egyedül a kereskedelmi törvény 487. §-a vehető irányadóul, felperesnek az 1897. évi szeptember 14-én beadott keresete elévültnek nem mondható, mivel az ott meghatározott egy évi határidő el nem telt, de el nem telt még az alperesnek a fizetést megtagadó első értesités — 1897 február 24-től — sem. Mindezeknél fogva alperest a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni kellett. (1898 február 3. 8422. sz. a.) A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatok, felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Hénel Pál biztositott a B. a. családi értesítő szerint 1895. évi június 22-én halt el, mely időben felperes kedvezményezettek kiskorúak voltak, s kiskorúak jelenleg is, kiknek részére Gömörmegye árvaszéke 1895 november 22-én nevezett ki gyámot Thomesz József személyében. A kereskedelmi törvény 487. §-a szerint a biztosítási szerződésből eredő igények egy év alatt évülnek el azon időponttól számitva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna. Az A. biztosítási szerződés szerint felperesek a biztosítási összeghezi igényüket a biztositott halálával azonnal, vagyis 1895 június 22-én érvényesíthették volna ugyan, mindazonáltal velük szemben a hivatkozott törvényben előirt egy évi elévülési idő, minthogy nekik az igény megnyíltának idejében törvényes képviselőjük nem volt, az osztrák általános polgári törvénykönyv 1494. §-a szerint csak törvényes képviselő kinevezésével 1895. évi november 22-én vette kezdetét, s az szakadatlanul tovább folyt. E szerint nem lévén felperesek javára a hivatkozott polgári törvénykönyv 1494. §. 2. tétele alkalmazható, az elévülési idő 1896. évi november 21-én lejárt. Tekintve, hogy felperesek keresetüket csak 1897 szept. 19-én, az elévülési határidő lejártával nyújtották be, miután alperes a 6*