Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

73 annál bizonyosabban megállapittathassa, amely körülmény vallomását megbízhatatlanná teszi. Sz. B. ezen terhelő vallomásával szemben áll Ch. S. törvényszéki jegyző mentő vallomása, amely szerint Sz. B. tanú jelenlétében adta át vádlottnak az 500 frtot azzal a világos kijelentéssel, hogy az a fogva levő testvére szabadlábra helyezési ügyében ügyvédi dijul szolgáljon. Ch. tanú vallomásához is sok aggály fér, mert vallomása több rendbeli ellentmondást tartalmaz és ingadozást mutat, különösen előző kihallgatásai alkalmával tett vallomásaival szemben : mindazonáltal ezen tanúnak azon döntő tényre vonatkozó vallomását, hogy az 500 frt ügyvédi dijképen adatott, támogatja Sz. B. által a vizsgálat alkalmával bemutatott az a nyugta, amelyben vádlott az 500 frtot ugy jelöli meg, hogy azt a «Sz. L.-féle bünperben» — «az ügyre átvette*. Tehát nincs kitüntetve az, hogy óvadékra, ellenkezőleg a fenti általános megjelölés inkább arra látszik mutatni, hogy az összeget dijaira vette át és pedig annál inkább, mert Sz. B. e nyugtát minden fentartás nélkül vette át. A különben sem erős terhelő bizonyítékkal szemben tehát legalább is egyenértékű mentő bizonyíték áll. Ennélfogva a fegyelmi biróság nem tekinthette többé kétséget kizáró módon bebizonyitottnak azt, hogy az 500 frt óvadéki minőséggel birt. Ezzel azonban a vád jogi bizonyossága is elesett, minek folytán vádlott fel volt mentendő. De ugyancsak a bizonyítékok imént méltatott mérlegelése folytán az sem volt többé megállapítható minden kétséget kizáró módon, hogy az elszámolásra adott összeg előleg volt, így tehát ez alapon sem volt vádlott elitélhető. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a fegyelmi biróság, hogy az összbüntetés egyik alapját képező súlyos fegyelmi vétség elesett és igy az elmozdítás büntetésképen tovább nem volt hatályában fentartható. Az egy évi felfüggesztés megállapításánál figyelembe vette a fegyelmi biróság azt, hogy vádlott már öt izben volt fegyelmileg büntetve és öt izben rendbüntetéssel sújtva, hogy vádlott ezen perujitás folyama alatt is oly magatartást tanusitott, mely súlyos erkölcsi beszámítás alá esik, midőn oly bizonyítékra hivat-