Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

55 bízta és ennek a szükséges faanyagot kiadta, mert nagyobbmérvü építkezések kivitele csakis okleveles építészeknek, illetve okleveles mérnököknek adhatók ki ; amennyiben pedig a vállalkozó a megkívántató minősitvénynyel nem bir, vagy a munka vezetésében akadályozva van, okleveles helyettest tartozik alkalmazni. Ebből folyóan mulasztást követett el alperes az által, hogy az állványok és feljárók szabályszerű felállításáról sem személyesen, sem okleveles művezető-helyettes által magának meggyőződést nem szerzett, s a kőmüvespallérja rendelkezéseit felül nem vizsgálta. Kétségtelen ugyan, hogy baleset alkalmával az a kőművespallér is tartozik felelősséggel, aki az állványok és feljárók felállításával a vállalkozó részéről lett megbízva, azonban a fokozatos felelősség elve ilyen esetben nem alkalmazható, mert ha többen követnek el mulasztást, és a kártétel aránya köztük meg nem állapitható, a felelős személyek a kárositottnak egyetemleg felelősek. Helyes ugyan az a jogelv, hogy abban az esetben, ha több egyetemlegesen kötelezett közül az egyik az egészet teljesítette, a hitelezővel szemben az adóstársak szabadulnak, azonban a jelen esetben a) a. egyezséggel A. J. pallér nem az egész kártérítési követelést fizette a felperesnek, amint ez az okirat tartalmából, valamint a fizetett összeg csekélységéből is kitűnik, de különben is felperes ebben az okiratban alperest a kötelezettség alól fel nem meni ette. És minthogy épen az egyetemlegesség elvéből folyik, hogy a jogosított az egyik egyetemlegesen kötelezettet a kötelezettség alól fel is mentheti, vagy vele kisebb összegben kiegyezni jogosított, ennélfogva alperes az által, hogy felperes a pallérral 40 írtban kiegyezett, felelőssége és fizetési kötelezettsége alól fel nem szabadult, és ennek a kiegyezésnek csak az a következménye, hogy a 40 frt a felperes összköveteléséből alperes javára levonassék, amint ezt a másodbiróság el is rendelte. A kártérítési követelés mérvére nézve nem ügydöntő egymaga az a körülmény, hogy felperes állandó elsatnyulása mellett az idővel saját iparkodásával, vagy mások szánalmából oly foglalkozást nyert, melylyel az élet fentartásához szükséges kiadások egy részét megkeresni képes, mert alperes fizetési kötelezettsége