Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

i6 haladó részével elutasittatott, helybenhagyatik, többi részében megváltoztattatik s alperes arra köteleztetik, hogy felperesnek II66 frt 16 kr. tőkét megfizessen. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének felperest 1166 frt 16 kron felül keresetével elutasító nem felebbezett része érintetlenül marad, egyéb rendelkezéseiben azonban a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőbiróság ítéletében helyesen előadott tényállás szerint felperes azt az árkülönbözetet követeli, mely az alperes, mint bizományos, által megrendelt, de az általa megnevezett vevők által át nem vett árunak megállapított vételára és a felperes által utóbb ugyancsak az alperes közvetítésével tovább eladott árunak alacsonyabb eladási ára között mutatkozik. A pernek az elsőbiróság ítéletében kiemelt adataiból s különösen felperesnek saját előadásából kétségtelen az, hogy felperes nem hívta fel az alperest arra, hogy az általa megnevezett vevőktől át nem vett árukat maga vegye át s annak vételárát maga fizesse meg, hanem a megrendelt és az illető vevők által át nem vett árukat az alperes közvetítésével tovább eladta anélkül, hogy alperessel szemben az ebből származott kárának megtérítéséhez való jogát kifejezetten fentartotta volna. Minthogy pedig felperes még abban az esetben is, ha a kérdéses árukra nézve a kereskedelmi törvény 381. §-ának értelmében alperest tekinthetné vevőjének, az árkülönbözet megtérítéséhez való jogát a kereseti alapon csak ugy érvényesíthetné az alperes ellen, ha a kereskedelmi törvény 351., illetve 352. §-nak megfelelően járt volna el, ha t. i. felhívta volna alperest az áru átvételére, ennek elmulasztása esetében pedig az át nem vett árut a kereskedelmi törvény 347. §-ának megfelelő módon eladta volna, amit azonban elmulasztott, és minthogy alperes az által, hogy ő a már előbb másoknak eladott kérdéses áruknak alacsonyabb áron való tovább eladását felperes megbízásából közvetítette, egyáltalán nem egyezett bele abba, hogy felperes ezt az eladást alperes veszélyére és költségére történtnek tekinthesse s felperes nem bizonyította, hogy alperes az eladásnak ezt a módját a kereskedelmi törvény 347. §-ában meghatározott árverést helyettesítő tényül elfogadta, sem azt nem igazolta, hogy ő az alperesnek alacsonyabb