Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

I2Ó A 17. pont értelmezése sem szolgál támpontul a felebbezési bíróság ítéletének, sőt azzal ellentétben áll. — annak a következő szavaiból : «Sollte der Fali eintreten, dass die Möbel-Fabrik die Leisten für eigene Zwecke eine Zeit lang nicht beziehen kann, so steht es ihr frei diese beliebig zu plaziren, doch haftet Hermann Trosztler auch in diesem Falle für alle, aus Qualitátsmangel entstehenden Consequenzen» —épen az következik, hogy az esetben, ha a gyár a maga részére a léczeket bizonyos időben nem szükségli, magának tartja fen, «»o steht es ihr frei», hogy azokat elhelyezze ; tehát ugy a gyártásra való felhasználásra, mint azonkívül az eladásra nézve, a fürész-anyagokra nézve alperes bútorgyár a saját rendelkezését tartja fen, és igy átruházásról e szerint is szó nem lehet ; ez a 19. pont rendelkezéséből sem következik, mert az A. a. haszonbéri szerződés 14. pontja szerint az abban emiitett bizonyos földek a fürészgyár alkalmazottjai részére vétetnek haszonbérbe, tehát ha az üzemvezetés meghatározott munkabér mellett Trosztler Árminra van bizva, a G. a. szerződés 19. pontjának értelme csak oda megy ki, hogy ezeknek a földeknek haszonbérét a munkáért járó dijból Trosztler tartozik fedezni, oly értelemben, ami a szerződésben ki is van fejezve, hogy az tőle a leszámolásnál levonásba hozatik; de egyébként, mint az L. a. levél záradékából is látszik, erre a haszonbérre nézve alperes magát tartotta kötelezettnek. A G. a. 22. pontjában az emlittetik, hogy az A. a. szerződés egy másolatát Trosztler Ármin átveszi azért, hogy ennek irányadó pontjait betarthassa, — ami a dolog természetéből következik, mert az A. a. szerződés részletes pontokat tartalmaz a bérbeadók érdekeit, illetőleg a vágatás mikénti eszközlésére, aminek ismerete nélkül a munkavállalkozó azokat be nem tarthatja — de ez a pont is, nern hogy megerősítené az átruházás létrejöttét, hanem ebből ép ellenkezőleg az tűnik ki, hogy ez utasítás jellegű az alperes bútorgyár részéről, mely az A. a. szerződésből kifolyó jogait magának fentartotta. A G. a. szerződésnek ezekben a főpontokban visszaadott tartalmából azt, hogy alperes az A. a. szerződésből folyó jogait Trosztler Árminra átruházta volna, helyes értelmezés szerint jogi következtetés gyanánt megállapítani nem lehet. Jogszabályt sér-