Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

alperesnek a fia Liszub Dusán nem nyert jogot arra, hogy a váltót, melyre alperesnek a nevét aláirta, telepíthesse is, avagy a telepítést mással megállapíthassa. Ezekre figyelemmel, a váltón előforduló telepítésnek váltójogi hatása csak ugy lehet, ha alperes, mint a váltó kibocsátója egyezett bele abba, hogy a váltót, a mely az aláíráskor telepítve nem volt, a váltó birtokosa utólag telepithesse. Vitatja is ezt felperes, azt állítja, hogy nemcsak az alapváltó kiállításakor, de az annak meghosszabbítására adott, a kereset alapjául szolgáló váltó kiállításakor ő és az ő jogelőde Laschó és Sehevits czég alperes irányában kikötötték, hogy joguk van, utólag, belátásuk szerint, alperes értesítése nélkül a váltót telepíteni. Ezt az állítást azonban felperes nem bizonyította. Mert a telepítés kikötése, a melyről Laschó Gyula, Sehevits Lukács, Müller Sándor, Szivcsev Jóva tanuk vallomásai szerint oly módon történt, hogy a váltóknak tovább adhatása, máshová elküldhetése köttetett ki. Ezekkel a szavakkal a telepítés joga nincs kikötve, mert ezek a szavak nem fejezik ki azt, hogy a váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző, fizetési hely legyen kijelölhető. Ezek szerint, minthogy felperes nem bizonyította, hogy jogában állott a váltót utólagosan telepíteni, a váltón előforduló telepítés nem létezőnek tekintendő. Ennek pedig az a következménye, hogy a visszkereseti jog fentartására az óvást Liszub Dusán elfogadó ellen, s a váltótörvény 102. §-a értelmében annak üzlethelyiségében avagy ilyenek hiányában annak lakásán kellett volna felvenni. Azonban a keresetlevélhez B. alatt mellékelt óváslevél szerint ettől eltérőleg az óvás a magyar leszámítoló és pénzváltó bank ellen, s annak üzleti helyiségében vétetett fel, a miért is az óvás az alperesként perbe vont kibocsátó ellen a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas. Ezek alapján jóllehet az elsőbiróság részéről vonatkozó indokoknál fogva bizonyítottnak vétetett, hogy a kereset alapjául szolgáló váltóra alperesnek a nevét a fia az alperes megbízásából irta, felperest keresetével elutasítani kellett. (1898. évi január hó 24. 6197. sz. a.)