Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

67 jövőben kiszolgáltatandó hozományösszeg felvételét ismeri el, a hozomány átvételére nézve bizonyítékot egyáltalán nem képez ; tekintve azonban, hogy felperes más perrendszerü módon, t. i. a kihallgatott tanuk vallomása által bizonyitotta a 2500 frt hozományösszegnek Strasser Sámuel (most közadós) kezéhez történt kifizetését, a megtörtént fizetés ténye pedig nem csupán közjegyzői okirattal, hanem más bizonyítékokkal is bizonyítható : helyesen rendelkeztek az alsóbiróságok, midőn felperes hozománykövetelését valódinak mondották ki ; ugyanazért a másodbiróság ítéletét az itt előadott s a benne felhozott egyéb megfelelő indokoknál fogva helyben kellett hagyni. Érvényes zálogjog szerzéséhez nem szükséges, hogy a követelés, melynek biztosítására a zálogjog létesül, a zálogjog tulajdonosának saját tartozása legyen, hanem az más tartozásának biztosításául is adható. Érvényes követelés tehát ebben az esetben is létezhet és így az a teljesen közömbös körülmény, hogy a tulajdonos a zálogjogot kötelezvényben és érték kiszolgáltatása nélkül adta, az ennek alapján eredetileg érvényesen bekebelezett zálogot megszüntető ténynek nem tekinthető, miből következik, hogy az érték tagadott kiszolgáltatásának bizonyítása döntő körülményt nem képez. (1898 május 10. 624. sz. a.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a telekkönyvi rendtartás 155. §-a alapján benyújtott keresetét arra alapítja, hogy a bekebelezési engedélyt tartalmazó okirat kötelezvény alakjában állíttatott ki ugyan, de ő erre értéket nem kapott és az okirat csak biztosítékul szolgált azokért a károkért, melyek alperest a felperes apjáért elvállalandó kezességeért érhetnék és miután alperesnek kezessége igénybe nem vétetett, a zálogjog is hatályát vesztette. Beismeri tehát felperes azt, hogy a zálogjog eredetileg érvé 5*