Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)
43 tőkét, valamint annak kamatját és a perköltséget felperesnek megfizetni, ha felperes a neki az alsóbiróságok által már megitélt főeskün kivül a főesküt arra is leteszi : «hogy a dijfelszámitás idejében D. Sz.-nak meghatározott évi dijjal javadalmazott házi orvosa nem volt'). A mennyiben tehát felperes a neki most megitélt főesküt le nem tenné, keresetével elutasittatik. Indokok: Ha valamely szolgáltatás teljesítéséért, annak díjazására nézve, az érdekeltek közt előzetes megállapodás létesül, abban az esetben a teljesített szolgáltatásra nézve, minden irányban egyedül az előzetes megállapodás lehet mérvadó. Minthogy pedig alperesek egyebek közt azzal is védekeztek, hegy felperes mint díjazott rendes házi orvos az elhunyt néhai D. Sz.-né gyógykezeléseért külön díjazást nem igényelhet, ennélfogva az előre bocsátott jogszabály alapján első sorban az a kérdés volt eldöntendő, hogy való-e alpereseknek a felperes által tagadott az az állítása, hogy felperes az elhunytnak családjában évi dijjal javadalmazott rendes házi orvos volt; minthogy pedig erre a ténykérdésre a kihallgatott tanuknak nem közvetlen tudomásukon alapuló vallomása bizonyítékul el nem fogadható, más bizonyíték híján tehát felperesnek a neki oda kínált és általa elfogadott főesküt a perrendtartás 230. §-a alapján megítélni s ez alapon az alsóbiróságok ítéleteit ebben a kérdésben meg kellett változtatni. Egyébként azonban, vagyis a mennyiben a fenti főeskü letételével megállapított leend az, hogy felperes nem rendes háziorvos volt, a másodbiróság ítélete a per főtárgyára vonatkozó részében felhozott és felhívott indokai alapján hagyatott helyben. 22. A Btk. 266. §-ához. — A községi tanácskozáson használt állítás büntetlensége. (1898 február 11. 11722. sz. a.) A m. kir. Curia: Rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt Kovács Sándor elleni bűnügyben itélt :
