Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

29 panaszos ellen ismét a miatt vádat emelt, hogy ezen panaszos, ki a kérdésben forgó tartozás kifizetésénél jelen nem volt és igy a fizetés mikénti teljesítéséről közvetlenül tudomással nem is bír­hatott, mégis vádlottnak Tóth Endrész János és társa ellen zálogjog törlése iránt inditott polgári perben tanú minőségben azt erő­sitette meg esküvel, hogy ama követelést nem vádlott, hanem fia Szabadi József panaszos fizette ki. Vádlottnak ugy az az állítása, miszerint a biztosítékul kiállí­tott kötelezvény még mindig nevezett fiánál van, mint amaz állítása, hogy Schilling Ede panaszos a kérdéses tartozás kifize­tésénei jelen nem volt, valónak bizonyult. S habár vádlott ezen körülményekből a feljelentésben ama következtetést vonta, hogy Szabadi József panaszos a kötelezvény visszautasítása és eltitkolása, valamint egy árverést megszüntető végzésnek jogtalan eltulajdonítása által őtet megcsalni akarja, és hogy Schilling Ede panaszos a zálogjog törlése iránti perben hamisan vallott ; mindazonáltal, tekintetbe véve, hogy vádlott panaszosok ellen a bűnvádi feljelentést ügyvédje tanácsára tette, és hogy vádlott értelmi foka, a mint ez zavaros feleleteiből kitűnik, oly alacsony, hogy tisztában nem volt azzal, vajon ügyvédje sérelmei orvos­lására a helyes módot ajánlotta-e, valónak kell elfogadni vádlottnak ama védekezését, hogy ő a feljelentést csak jogainak érvényesítése czéljából tette, nem pedig azért, hogy panaszosokra koholt cse­lekmények elkövetését ráfogja. Minthogy azonban vádlottnak okirat eltitkolása, csalás és hamis eskü miatt tett feljelentése valótlannak bizonyult ; és mint­hogy ilyen feljelentés, ha az az illetőnek jobb tudomása ellenére nem tétetett, a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát állapítja meg ; ennélfogva vádlott, ki feljelentésében két egyént rágalmazott, a hamis vád büntette helyett az idézett §-ba ütköző két rend­beli rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek, és azért a Btk. 96. §. alapján összbüntetésként 14 napi fogházra ítéltetik. Ennyiben mindkét aisóbiróság ítélete megváltoztatván, egyebek­ben a budapesti kir. tábla ítélete az abban elfogadott elsőbirósági indokok alapján, helybenhagyatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom