Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

247 Alperes ugyan egész terjedelmében támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, és kéri felperest keresetével elutasítani, azonban a felperes követelésének fenállását kétségbe nem vonta, hanem annak érvényesítését csak időelőttinek tartja, és a tőke utáni kamatfizetési kötelezettség ellen általában, különösen pedig a kereset beadását megelőző időről megítélt kamatok ellen kifogást tesz, állítván, hogy jogszabálysértéssel mondatott ki, hogy felperes nyugdíj követelésének a keresettel érvényesített hónapokra eső részletei lejártat, mivel az A. a. családi egyezségben arról szó sincs, hogy alperes havi előleges részletekben tartoznék felperes nyugdiját fizetni, hanem az A. a. szerint a fizetést évente kötelezvén, gróf Eszterházy Miklós halálától számítva egy év lejártáig bármikor, egy részletben is fizethet, a nélkül, hogy őt a fizetésben mulasztás terhelné, a mondott év pedig még le nem járt, s e tekintetben a tényállás tisztába nem hozatott ; előadja továbbá alperes, hogy reá nézve a gróf Eszterházy Miklós által kiállított B. a. nem kötelező, mivel nem áll az, hogy hallgatag beismerte volna, hogy a B. a. okirat irattárában megvan, és ha ott van is, ő arról még tudomást sem szerezhetett, és a Komárom sz. kir. város nyugdijszabályzatát, melyből a gróf Eszterházy Miklós által kötelezett nyugdijnak mikénti fizetéséről ő meggyőződést nyerhetett volna, beszerezni nem tartozott. Nem helyes ugyan a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, mely alperesnek hallgatag beismerésére vonatkozik, mivel ily értelemben a sommás eljárás hallgatag beismerést nem ösmer, hanem a sommás eljárási törvény 61. §-a értelmében az ott kifejtett módozatok szerint állapithatja meg a biróság, hogy ha a fél valamely tényről egyenesen nem nyilatkozott, részéről az a tény beismertetett-e, avagy tagadtatott-e és ezt az Ítéleti tényállásban az itélő bíróságnak ki kell fejtenie. A most jelzett szabálytalanság azonban az ügy érdemleges eldöntésére befolyással egyáltalában nincsen, mert az, hogy alperes az A. a. szerint évente 3600 frt nyugdíj fizetését vállalta el felperes részére, az A. alattinak ide vonatkozó részében foglalt «évente» szó semminemű támpontot nem nyújt arra nézve, hogy alperes az említett nyugdijat évente egy összegben utólagosan fizethesse, mivel a nyugdíj már természeténél fogva, mely az