Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

Móricz Bálint és neje az 1625 frtos vételárt három részben és pedig 1891 október i-én 500 frtot, 1892 október i-én 590 frtot és 1893 október i-én 535 frtot tartoznak megfizetni. Ezen alkalommal a szerződő felek abban is megállapodtak, hogy Móricz Bálint, az általa és neje által aláirt váltóbeli összegek biztosítása czéljából a neje és testvérei ingatlanára leendő nyilvánkönyvi bekebelezésre alkalmas engedélyt Moskovics számára megszerzi, melynek megtörténtével az adásvevési ügylet végérvényesen létrejöttnek fog tekintetni s ekkor Moskovics a gépet átadni tartozik. Minthogy azonban Móricz Bálint, a vételár telekkönyvi biztosítására vonatkozó engedélyt nejének testvéreitől be nem szerezhette, ezen körülményt Moskovics gépgyárossal 1891 június havában közölte és egyidejűleg tudatta azt is, hogy miután ily körülményeknél fogva a szerződési feltétel nem menvén teljesedésbe, melynek beálltától a vételi ügylet létrejötte függővé tétetett, a gépvételre vonatkozó ügylet hatályát vesztette, minek folytán kérte Moskovicstól a három rendbeli váltójának kiadását, Moskovics azonban az eladáshoz ragaszkodva, a váltók kiadását megtagadta. Majd később Moskovics Sámuel részéről a Ferderber Zsigmond 12. és 35. sz. a. csatolt s a végtárgyaláson előadottakkal részben egyező vallomása, valamint az Adler Adolf által a végtárgyaláson előadottak szerint Móricz Bálinttól bizonyos összeg kéretett, melynek lefizetése esetén hajlandó lett volna a váltókat visszaadni, de miután Móricz Bálint a kért összeget megfizetni hajlandó nem volt, Moskovics Sámuel a váltókat kelet és lejárattal kitöltvén, Móricz Bálint és neje ellen beperesitette s Móriczné ingatlan jutalékára, valamint magára a gépre is végrehajtást vezetett s a gépet birói árverésen eladta, melyet Müller Ármin 530 frtért vett meg. Vádlott azt hozza fel cselekménye igazolásául és azzal védekezik, hogy a kérdéses cséplőgépet Móriczéknak a 25. sz. a. iratok mellett fekvő szerződési tervezet szerint valóságban eladta és hogy ezen jogügylet már az által is, hogy Móriczék a gép értékét, vagyis a vételárt váltókkal kiegyenlitették, teljessé és perfektté vált, ő tehát magát jogosítottnak érezte a kereskedelmi törvény alapján arra, miszerint akkor, midőn Móriczék későbben azon ürügy alatt, hogy Móricz Bálintné testvérei a szerződést