Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

'50 Az esetre, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy Weisz Zsigmond debreczeni lakos borkereskedő egyik helybeli üzletében az 1895. évben üzletvezetőként alkalmaztatván, ily minőségben Weisz Zsigmondnak óvadékul 300 frtot tényleg átadott : ugy felperes keresetének hely adatik és alperes köteleztetik, hogy a kereseti 300 frt óvadék tőkét s járulékait felperesnek 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizesse meg. Indokok: Alperes maga sem tagadja, felperes pedig Klein Sámuel és Csillag Miksa tanuk hit alatti vallomásával bizonyítja, hogy felperes a mult évben Weisz Zsigmond egyik üzletében tényleg alkalmazva volt ; alperes tagadja ugyan, hogy felperes 300 frt készpénzt, mint óvadékot tényleg átadott volna Weisz Zsigmondnak ; tekintve azonban, hogy Csillag Miksa tanúnak tudomása van arról, hogy felperes a 300 frtot, mint óvadékot tényleg letette Weisz Zsigmondnál, mert 100 frt letételénél személyesen jelen volt, a 200 frtot pedig felperes későbben tette le, mint ezt tanú Schwartz Farkastól hallotta ; tekintve, hogy ámbár Klein Sámuel tanú az óvadék letételét nem látta és csak Schwartz Farkas beszélte neki, hogy Weisz Zsigmondnál 300 frt óvadékot tett le, mindazáltal e tanú is azt bizonyítja, hogy midőn később a Schwartz Farkas megbízásából felkereste Weisz Zsigmondot és felkérte, hogy a 300 frtot és a miért Schwartz Farkas megdolgozott, adja vissza neki ; Weisz Zsigmond kijelentette, hogy arról a 300 frtról szó sincs, azt vissza nem adja, mert mint mondá : «Ő nekem eleget nem tett, a mint kellett volna, én a 300 frtot neki vissza nem adom soha sem», tehát ez által is a 300 frt óvadék átvételét hallgatag beismerte ; végül tekintve, hogy miként a debreczeni kir. járásbíróságtól beszerzett periratokból is kitűnik, felperes a 300 frt óvadékot Weisz Zsigmondtól már a csődnyitás előtt per utján is visszakövetelte, a mely pernek a kir. járásbíróság előtti befejezését épen a csődnyitás akadályozta meg : mindezen bizonyítékot és ténykörülmények kiegészítéséül az 1868: LIV. tcz. 236. §-ában foglalt pótesküt az 1893:-XVIII. tcz. 64. és illetve 218. §. 2. bekezdése értelmében felperesnek kellett megítélni és annak letétele esetén a 300 frt óvadék letételét bizonyítottnak tekinteni.