Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

143 törvényhozás az esetek különféleségét előre meg nem állapithathatván : ezekből folyó jogigények érvényesítésére vonatkozólag kétségtelenül a tulajdoni igény elnevezést, mint generális jelentőségűt kellett használnia, a mi kitűnik onnan is, hogy az 1868: LIV. tcz. 532. §-a a kereset meg nem indítását a birtokos elleni igényének és nem a tulajdonjogi igényének, tehát a concrét esetben fenlevő igényeinek elvesztéséhez köti, ez pedig jelen esetben nem lehetett más, mint az, hogy a b.-csabai népbank, illetve tömeggondnoka ki nem fizetvén felperes követelését, az okirat kiadása iránt felperes ellen fel nem léphetett. Ezen okoknál fogva a b.-csabai népbank csődtömegének, mint zálogba adónak, felpereshez való jogviszonya az érintett törvényszéki végzés által nam érintetvén, felperesnek alperesek — mint zálogos közvetett adósok ellen, önjogán és saját részére való fizetés iránt perelhetőségi joga nincs, ez iránti keresetével el volt utasítandó. (1896 június 3. 4415/90. sz. a.) A nagyváradi kir. tábla itélt : A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét annak kijelentése mellett, hogy a nem védekező 2. és 3. r. alpereseket az 1868: LIV. tcz. 112. §-a értelmében a védekező alperesek védekezéséhez csatlakozottaknak tekinti, indokainál fogva helybenhagyja. ([896 szeptember 8. 1000/96. sz. a.) A m. kir. Curia itélt : A másodbiróság Ítélete az elsőbiróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik annál inkább, mert a zálogtárgy birtokosa, a mennyiben követelése az elzálogosító adós által lejáratkor ki nem fizettetik, csak azzal a joggal bir, hogy követelésének a zálogtárgyból való kielégítését követelhesse és pedig más kikötés hiányában csak birói közbenjárás mellett, vagyis akkép, hogy adósát beperelvén, a kézi zálogra végrehajtást vezethet, ellenben a zálogtárgy birtokosa önálló keresettel a zálogul adott követelés adósa ellen fel nem léphet és mert felperes az alpereseket terhelő követelésre az elzálogosítás folytán tulajdonjogot nem szerezvén, alperesek a tartozásukat lejáratkor a tulajdonosnak, vagyis az elzálogosító b.-csabai népbanknak megfizetni jogosítva voltak. A mennyiben tehát felperes a neki zálogul adott követelésből kielégítést kívánt volna szerezni, az ő adósát a b.-csabai népbankot perbe vonni, vagy gondoskodni tartozott volna arról, hogy alperesek tartó-