Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

39 felelt meg a m. kir. Curia feloldó határozatának a tekintetben, hogy megállapította volna, miszerint az eredeti hitelező Bosnyák Mália, valamint id. Schmich József között az ez utóbbi által kifizetett 250 frt beszámítása iránti megállapodás nemcsak a most emiitett kölcsön felvételénél, hanem annak kifizetésénél is létrejött, alaptalan pedig azért, mert a m. kir. Curia I. G. 236/1895. sz. határozatában elfogadott álláspont szerint ahhoz, hogy a 250 frtos összeg beszámittathassék, csak annak megállapítása találtatott szükségesnek, hogy a Bosnyák Mália által, a csonoplai takarékpénztárból id. Schmich József kezessége mellett felkölcsönzött 250 frtnak a Bosnyák Mália 700 írtos követelésébe való beszámítására nézve létrejöttnek állított megállapodás azon idő előtt jött létre, mint a melyben az engedményezés 2. r. alperesnek tudtára adatott, ama megállapítása azonban, hogy az engedményezés tudtul adása előtt ezen megállapodás a kölcsön felvételénél vagy annak lefizetésénél avagy mindkét esetnél külön-külön is történt-e, a beszámithatás eszközlésére nézve lényeges befolyással bírónak nem tekintetett ; és mert a felülvizsgálati bíróság megállapítván azt, hogy a beszámítás iránti megegyezés a 250 frt kölcsön felvétele alkalmával csakugyan létrejött, ezzel a kir. Curia határozatában elfoglalt elvi álláspontnak megfelelően járt el. Alaptalan továbbá felperesnek az a panasza is, hogy Héger József és Pfeifer Miklós tanuk eredetileg más tényállás bizonyítására hivattak fel, mint a melyet utólag bizonyítottak, mert az 1895 deczember 10-én tartott felebbezési tárgyaláson 1. és 2. r. alperesek a becsatolt külön iratuk szerint Héger Józsefet és Pfeifer Miklóst a 100 frtos kötvény valódiságának bizonyításán felül ezen beszámítás iránti megállapodás bizonyítására is felhívták ; ezzel szemben egyáltalában nem vehető tekintetbe az, hogy a most nevezett tanukat az elsőbiróság előtti tárgyaláson Fleischer József 4. r. alperes minő körülmény bizonyítására hívta fel, és mert egyébként a tanuk vallomását az 1893. XVIII. tcz. 64. § a értelmében a bíróság szabadon mérlegelhetvén, az ezen vallomásuk alapján megállapított tényállás körül eljárási szabálytalanság nem bizonyittatván, az 1893 : XVIII. tcz. 197. §-a rendelkezéséhez képest a felülvizsgálat körébe nem vonható. Nem vétetett figyelembe felperesnek az a panasza sem, hogy