Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

no tán koponyarepedést szenvedett és ennek folytán szeptember 30-án meghalt. A végtárgyalás adatai szerint 1894 szeptember 30-án este Tajti Kálmán 10 éves dorozsmai lakos a Dobó Miklós szomszédságában levő földjükön lovait legeltette, miközben Dobó Miklós fia, Dobó Ferencz őt megverte s minthogy a verekedés után észrevette, hogy lovai elszaladtak, azoknak keresésére indult. Sötét s borult idő lévén, Tajti Kálmán a közelben legeltető Pesti Ferenczet elhívta magával lovai keresésére s miután észrevették, hogy azok Dobó Miklós lovai mellett vannak, arra felé tartottak. Alig értek azonban a lovakhoz, a tőlük mintegy 10 lépésnyire levő Dobó Miklós szó nélkül hozzájuk futott, Pesti Ferenczet egy bottal fejbe vágta, öt pedig mintegy 300 lépésnyire kergette s leütéssel fenyegette. Dobó Miklós vádlott a végtárgyaláson előadta, hogy 1 894. évi szeptember 30-án esti 9 óra tájban a mezőn lovai mellett elaludt s álmából felriadva, a tőle 5—6 lépésnyire levő lovai mellett két embert látott, miután kérdésére, hogy kik, feleletet nem kapott, megijedt, hogy lovait akarják ellopni, ijedtségében a nála levő bottal az egyik embert leütötte, a másikat pedig, a ki elszaladt, egy darabig kergette. Később tudta csak meg, hogy az általa leütött ember Pesti Ferencz béres gyerek volt s hogy az ütés következtében meg is halt. Ámbár ezek szerint bizonyítva van, hogy Pesti Ferencz halálát a Dobó Miklós által 1894 szeptember 30-án rajta ejtett botütés okozta, mindamellett fel kellett őt menteni a vád és következményei terhe alól, mert egyéb bizonyíték hiányában el kellett fogadni vádlottnak azt a védekezését, hogy álmából felriadva, vagyonát látta közvetlen veszélyben forogni és a cselekményt ijedtségéből követte el. (1896 márczius 21. 255. sz. a.) A szegedi kir. itélő tábla : A kir. törvényszék ítélete megváltoztatik, vádlott a Btk. 301. §-ába ütköző, a 306. §. szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondatik ki és e miatt a 306. §. alapján, a 92. §. alkalmazásával nyolcz havi börtönre ítéltetik. Indokok: Vádlott beismerte, hogy 1894 szeptember 30-án este tanyai lakásától 600 lépésnyi távolban levő földjén az ott legelő lovai mellett aludván, álmából felriadva, észrevette, hogy