Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

54 pedig pálinkás vattát tett, vádlott pedig H. J.-sal vitatkozni kezv dettek a felett, hogy kinek kötelességében áll a gyermek gyógykezeltetéséről gondoskodni, azonban megállapodásra nem jutott és a gyermeket az ott levő gyepen fetrengeni hagyták. Később érkezett oda a sérült szolgálatadója K. R., ki vádlottakat és H. J.-t újból felhívta, hogy a megsérültet szállítsák Novára a járásnrvoshoz, de ezek azt megtagadták azzal, hogy gondoskodjék a gyermek apja a gyógykezeltetésről ; K. R. ezután a gyermek édes apját értesítette a szerencsétlenségről, azonban a gyógykezeltetést az is megtagadta azzal, hogy az gondoskodjék a gyógykezeltetéséről, kinél gyermeke a sérelmeket szenvedte,, mire K. R. ismételve felhívta erre H. J.-t, de ez őt eme szavakkal elutasította: «sörény-fene vigye el az orvoshoz ily dolog időben». K. R. másnap az esetet a novai főszolgabírónak feljelentette^ ki vádlottakat azonnal utasította, hogy a megsérült gyermeket vigyék az orvoshoz, mire i. r. vádlott azt meg is cselekedte, de már ekkor késő volt, mivel az orvos kijelentette, hogy a nagyméi vben előrehaladt üszkösödés következtében a gyermek élete már meg nem menthető. Ezután a gyermeket apjához Tárnokra vitték, hol 1895. évi augusztus 7-én meghalt. Az orvosrendőri hulla- és orvostörvényszéki bonczvizsgálatot teljesítő orvosok véleménye szerint P. F. halálát a legnagyobb valószínűség szerint a lábszárcsont törése folytán beállott üszkösödés idézte elő, mely üszkösödés idejében alkalmazott orvosi segélylyel el lett volna hárítható. Minthogy pedig P. F. megsérelmeztetésének egyedül S. J. ama gondatlansága az oka, hogy a lóerejü cséplőgép járgányának a legnagyobb elővigyázatot igénylő hajtását az alig 13 éves P. F.-nek átengedte, a beállott súlyos következményekért büntető felelősséggel egyedül ő tartozik, miért is a gondatlanságból okozott emberölés vétségében vétkesnek volt kimondandó. De ugy S. J., valamint P. L. is a testi épség elleni kihágásban bűnösöknek voltak kimodandók, mivel maguk beismerték, hogy a vér elállításához szükséges szereket kéznél nem tartották és hogy gyors orvosi segélyről nem gondoskodtak, már pedig.