Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

42 A szerződésileg elvállalt kötelességnek nem kellő teljesítése szempontjából a főnök az ipartörvény 94. §. b) és c) pontjainak rendelkezései szerint csak akkor bonthatja fel a szolgálati szerződést, ha a íegéd kötelességének teljesítését makacsul megtagadta, egy munkanapon át főnöke akarata ellenére igazolatlanul szünetel, vagy ha kötelességének teljesítésére képtelen. A felebbezési bíróságnak tényállásában azonban nincsenek megállapítva olyan ténykörülmények, a melyek a felperes irányában a törvény által megjelölt ezen felbontási esetek fenforgását igazolnák. A felperes által létesített üzleti forgalom eredménye is csak bizonyítási adatul szolgálhatott a szolgálati szerződés felbontására okul szolgáló tényeknek megállapításánál, azt azonban, hogy mennyiben szolgáihat az bizonyítékul, a felebbezési bíróság a sommás eljárás 64. §-a szerint szabadon mérlegelhette. További panasza az alperesnek az, hogy még az esetben is, ha a felperesnek a szolgálatból történt elbocsátása jogos ok nélkül történt, az alperes nem kötelezhető az A. a. szerződésben meghatározott egy évi felmondási időre kijáró egész illetménynek azonnali megfizetésére, hanem a marasztalás csakis a minden hónapban esedékes részletekre mondható ki. Ez a panasz nem alapos, mert az ipartörvény 97. §-ának rendelkezéséből, a mely szerint egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha ezt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményére nézve feltétlen fizetési kötelezettsége van megállapítva, " másfelől pedig ki van mondva, hogy a segédnek ezt az illetményét a főnök a szolgálatból való kilépése előtt köteles kiadni, nyilvánvaló, hogy a segédnek a felmondott időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törvény alapján végkielégítésül feltétlenül megilletvén, az elbocsátás tényével azonnal esedékessé válik. Azonos szempontokból kell kiindulni akkor is, a mikor a felek a felmondás időtartamát szerződéssel, a törvényesnél hoszszabbra tették, mert ilyen esetben is az ellenkezőnek kijelentése nélkül a felek szerződési szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a törvénynek a törvényes felmondási időre tekintettel fenálló rendelkezései nyerjenek alkalmazást az általuk meghatározott