Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

03 között közhírré tétetett, azt a szolgák mindenütt s a zenészek helyén is keresték s igy a vádlottról, a ki a tánczteremből reggel 7—8 óra tájban távozott, tagadásával szemben is bizonyítottnak veendő, miszerint tudta, hogy az ékszert, kinek birtokából tulajdonítja el s ezzel szemben, ha ellene a teremből távozásakor nyomban személymotozás foganatosíttatott s nála az ékszer megtaláltatott volna, azzal, hogy ő azt nyolcz nap alatt a hatóságnak, vagy annak, a ki azt elvesztette, átadni akarta, hasztalanul védekezett volna. Az I. O. tanú vallomása és a nyomozás egyéb adatai szerint 50 frtot kétségtelenül túlhaladó értékű ékszernek a tánczteremből elvitele és eltulajdonítása által tehát a vádlott lopást követett el. A büntetés rendkívül enyhítését azonban eléggé indokolja, hogy vádlott a lopott dolgot visszaszolgáltatta s ezzel a kárt teljesen jóvátette. = Az eset analóg a híres Korhammer esettel. A Curia ott is igy döntötte el a minősítés kérdését. 41. A 24 éves, munkára képes egyénre nézve nem enyhítő, ha a lopás elkövetésekor kereset nélkül volt, hanem e helyett súlyosító, hogy a vádbeli lopás tényálladékából, valamint az általa már előbb elkövetett lopások körülményeiből vont következtetés szerint a vádlott foglalkozását tisztességes munka helyett lopások alkalmainak keresésében s ha lehet, azok elkövetésében keresi. (1897 márczius 3. 11893. sz. a.) A m. kir. Curia : Rablás és lopás bűntettével vádolt Wald Ármin elleni bűnügyben itélt : Tekintve, hogy a 24 éves, munkára képes egyénre nézve nem enyhítő, ha a lopás elkövetésekor kereset nélkül volt, hanem e helyett súlyosító, hogy a vádbeli lopás tényálladékából, valamint az általa már több elkövetett lopások körülményeiből vont következtetés szerint a vádlott foglalkozását tisztességes