Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

T4 tekintve, hogy a csatolt s a vádlott részéről az 1889 július 25-én 5164. sz. a. a munkácsi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatósághoz benyújtott kérvény, a melynek folytán az ingatlanok vádlott tulajdonául telekkönyvileg átírattak, szintén hamis és valótlan előadásokat tartalmaz, mert e szerződés kiállítójául azon Z. V-t tünteti fel, a kinek neje N. M. s ezeket mint házastársakat életben levő személyeknek állítja, a kiket a vádlott élethossziglan lakással, élelemmel és ruházattal ellátni tartozik, holott ezek már régen, sok év előtt elhaltak ; tekintve, hogy mindezen valótlan állitások szándékosan azon czélból használtattak, hogy a telekkönyvi hatóság félrevezettessék s abba a tévedésbe ejtessék, hogy az átruházási okiratot kiállító Z. V. a telekkönyvi tulajdonossal azonos személy ; tekintve, hogy ezen elferditések és hamis előadások csak vádlottnak állottak érdekében a czélból, hogy ezen cselszövényes módon az ingatlanokat saját nevére átirathassa, ebből kétségtelen, hogy mindezek csakis a vádlott tudtával, hozzájárulásával és akaratával jöhettek létre, s a személyi viszonyok elferdített előadása csak ő tőle származhatott s tudtával történhetett, miután ő ismerte azon viszonyokat, miután ő volt az, a ki daczára annak, hogy az átíratást már előbb egy ízben megkisérlette, de ekkor kérelmével elutasittatott, az ujabban egy hamis előadásokat tartalmazó kérvény segélyével szorgalmazta és keresztülvitte ; tekintve, hogy vádlott ezen átíratást már azon idő után eszközöltette, a midőn nagynénje R. V.-né szül. Z. M. az atyja hagyatékát képező, az ujdávidházi 12 T. SZ. telekjegyzőkönyvben bejegyzett ingatlanok felerészéhez való örökösödési jogainak érvényesítése végett a hagyatéki eljárást folyamatba tétette, s miután az 1877 augusztus 29-én megtartott hagyatéki tárgyalásnál a R. V.-né örökösödési igényét vádlott maga is beismerte és elfogadta azon ajánlatot, hogy köztük a hagyatéki vagyon egyenlő felerészben megosztassék, csupán azt kötötte ki, hogy a belsőséget és épületeket egészben ő kapja s ezekből R. V.-nét pénzben fogja kielégíteni, s az egyezség csak azért nem létesült, mert R. V.-né a belsőségnek és épületeknek is természetben leendő megosztását kívánta ; tekintve, hogy Cs. J., Cs. I. és Cs. M. tanuk vallomása