Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)
533 nem tehető fel, hogy a törvényhozó a hitelezőt peren kivüli útra utalt kérdés elintézése czéljából, per útjára akarta volna kényszeríteni. Ez az eset tehát szintén egyike azoknak az eseteknek, a melyekben a törvény maga ismeri el, hogy a korábbi bekeblezett tulajdonosnak részleges jogutódját megilleti a jog, hogy az előjegyzés törlését kérhesse, mert ha a később bekeblezett tulajdonost a jogosítvány meg nem illetné, azt annak jogán fellépő hitelezője sem nyerhetné meg. Az sem képezheti alapos kétség tárgyát, hogy ha a korábbi bekeblezett tulajdonos vagy örököse a későbbi bekeblezett tulajdonosnak kifejezetten engedményezi azt a jogot, hogy ez utóbbi a rangsorozatban előtte álló tulajdonjog előjegyzésnek törlését igazolás elmulasztása alapján kieszközölhesse, ez a kifejezett engedményezés hatályos, mert nincs törvény, mely a kérdéses jog engedményezését tiltaná. A tulajdonjognak jogügylettel történt feltétlen átruházása már magában foglalja a kérdéses ingatlanra vonatkozó minden jogosítvány átengedését, s nem lehet jogszerinti alapja annak, hogy az előjegyzés megtámadására kifejezetten adott engedményezés hatályos legyen, a tulajdonjog átruházásában minden esetre benfoglalt, bár külön ki nem fejezett engedményezés pedig hatálylyal ne birjon. Az eddigiekből folyik, hogy ha a telekkönyvi rendelet 95. §-ában használt jogutód kifejezés a részleges jogutódra is vonatkoztatandó s igy a 99. §-ban a bekeblezett tulajdonos és jogutódja részére biztosított jogokat és meghatározott utat a részleges jogutód szintén igénybe veheti. Kelt Győrött 1896. évi deczember hó 16 ik napján. 6. (A győri kir. itélö tábla 18. sz. polgári határozata.) Leimer Ignácznak Balogh Emil ellen 477 frt és 257 frt 17 kr. tőkék és járulékaik iránt az alsólendvai kir. járásbíróságnál folyamatba tett és egyesitett — az elsőfokú — és felebbvitel folytán a felebbviteli bíróság által is egyesitetten eldöntött som-