Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

328 vagy határozatai hatályába ismét visszaállítják, ily esetekben pedig a telekkönyvi rendelet 101. §-a sem hagy fen kételyt arra nézve, hogy az előjegyzés a másodfokú biróság határozata daczára is mindaddig hatályban marad, a mig nem válik bizonyossá, hogv az előjegyzés alapját képező első bírósági határozat többé egváltalában nem emelkedhetik jogerőre. A törvényhozói gondolat tehát, mely a telekkönyvi rendelet 92. és 101. §-ainak intézkedésein uralkodik, egyrészt az, hogy a bírónak egyik fél javára szóló, az igénybe vett jogot odaítélő határozata már a jogerő bekövetkezte előtt is annyira valószínűsíti a fél jogát, hogy már a valószínűség alapján a félnek igénye, ha nem is kielégítést, de biztosítást érdemel ; másrészt az, hogy a valószínűsítő erőt még nem rontja le a magasabb fokú bíróságnak még nem jogérvényes ellenkező határozata, hanem csak a felek viszonyát jogerejüleg és végérvényesen rendező utolsó határozat. Ezekből következik, hogy ha a biztosítás fentartására vonatkozó jogot le nem rontja a felebbviteli bíróságnak még nem jogerőmegváltoztató határozata, a mely pedig egyenesen tagadja a biztosított jog fenállását : még kevésbé ronthatja le a valószínűsítő erőt olyan határozat, mely az első fokú biróság által odaítélt jognak sem fenállása mellett, sem ellene nem nyilatkozik, hanem csak az eljárásnak folytatását, a homályos ténykörülmények alaposabb felderítését, formahibáknak kijavítását rendeli el, a mi mellett nincs kizárva, hogy a felek viszonya mégis a megsemmisített vagy feloldott határozat értelmében fog végérvényes eldöntést nyerni. Más szavakkal a telekkönyvi rendelet 101. §-ának helye? értelme az, hogy az előjegyzés mindaddig hatályban marad, a mig nem bizonyos, hogy az előjegyzett jog az azt igénylőt nem illeti. A telekkönyvi rendelet 101. §-ának ilyen értelmezését igényeli az is, hogy a telekkönyvi rendelet alapján kieszközölt biztosításra vonatkozó jogszabályoknak összhangban kell állniok a törvényhozó által vitás igényeknek végérvényes eldöntésükig való biztosítása tekintetében az ujabb törvényekben, nevezetesen az 1881. évi LX. tcz. IV. czimében megállapított jogelvekkel. Az 1881. évi LX. tcz. 234. §-ának első és 243. § ának utolsó