Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

323 mindazonáltal ezeknek a rendelkezéseknek nem tulajdonitható az az értelem, hogy jövedéki csonkitások esetében, a tettesek és bűnrészesek felelősségre vonása nélkül, a szavatoló vállalkozó egyedül is és pedig közvetlenül legyen felelősségre vonható s a törvényszerinti pénzbüntetés megszabásával egyidejűleg annak megfizetésében marasztalható ; mert ez csak abban az esetben foghatna helyt, ha vállalkozó a tettesekkel és részesekkel a pénzbüntetésre egyetemleges felelősséggel tartoznék. Ugy de a pénzbüntetés megfizetése iránti kötelezettség, mint tiltott cselekményből folyó kötelezettség, a magánjog szabályai szerint csak azokat terhelheti egyetemlegesen, a kik a jövedéki kihágást, mint tettesek vagy részesek elkövették. A szavatosnak a tettesekkel és bűnrészesekkel való egyetemleges kötelezettsége pedig csak abban az esetben állhatna elő, ha ezt valamely külön törvény határozottan elrendelné. A szeszadótörvény (1888. évi XXIV. tcz.) azonban, mint a vádbeli esetre alkalmazandó külön törvény, ily egyetemleges kötelezettséget megállapító rendelkezést nem tartalmaz. Sőt a hivatkozott törvény 15. és 85. §-aiban foglalt rendelkezés, épen az ellenkezőre enged következtetni. A szeszadó-törvény 15. §-a értelmében ugyanis, a vállalkozó jövedéki csonkítás esetében a szeszadóért «közvetlen» szavatossággal tartozik, a minek az az értelme, hogy az adót az állam közvetlenül a vállalkozótól követelheti, mig ellenben a a vállalkozónak a pénzbüntetésért való szavatossága, a szeszadótörvény 85. §-a értelmében nem közvetlen, hanem «föltétlen*, a mi alatt csupán az értendő, hogy a szavatosság jogvita tárgyává nem tehető, magát a szavatossági kötelem terjedelmét illetőleg azonban ez a törvényszakasz semmi külön intézkedést nem tartalmaz. E szerint mivel a szeszadó-törvény mint a vállalkozó szavatos kötelezettségét szabályozó külön törvény, a vállalkozónak az üzletvezető tettessel való egyetemleges kötelezettségét meg nem állapítja, sőt ellenkezőleg az idézett 85. §-nak szövege szerint is a vállalkozó elmarasztaltathatásának előfeltételét az képezi, hogy a pénzbüntetés az üzletvezető, illetve annak helyettese terhére kiszabatott legyen : a kir. ítélőtábla kimondja, hogy a szeszfőzde 21*