Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

68. §. a) és b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben és ezért a 70. §. 2. pontja alapján 150 frt pénzbirságra és 52 kr. eljárási költség megtéritésére Ítéltetik, köteleztetvén ezen összegeket jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt a kamara pénztárába különbeni végrehajtás terhe mellett befizetni. A 150 frt pénzbírság a kamara segélyalapja javára fordítandó. Indokok: Vádlott beismeri, hogy Cz. J.-né részére 992 frtot 1895 április 24-én vett fel és hogy ez összeget ügyfelének a költségek levonása után csak ugyanaz év június 5-én adta ki. A fegyelmi bíróság mindenek előtt megállapította azon tényt, hogy vádlott ügyvéd hivatása szerinti azon kötelességét, hogy ügyfelét pénze megérkezte felől ügyvédhez illő módon azonnal értesítse, megszegte, mert az értesítés saját állítása szerint is csupán takarítónője közvetítésével történt volna, a mi ügyvédhez nem méltó módja az ügyféllel való érintkezésnek, de a bíróságnak, saját nyilatkozatai és Cz. J.-né hit alatti kihallgatása folytán keletkezett meggyőződése az, hogy az értesítés még ily alakban sem történt meg. Azonfelül vádlott ügyvéd az ügy véglebonyolitása közben ismét oly eljárást tanúsított, a mely hivatásszerű kötelességeivel ellenkezett, a mellett az ily magaviselet a kar tekintélyét is sérti és alkalmas arra, hogy a jogkereső közönségben az ügyvéd iránti tiszteletet és bizalmat megingassa. Mert ha való volna is az, hogy ügyfele pénzét azért nem adta annak ki, mert a fél érte az értesítés daczára május 28-ig nem jelentkezett, általa is beismert tény az, hogy május 28-tól június 5-ig a fél személyesen, de sőt más ügyvéd közbenjöttével és sürün, de hasztalan követelte az őt illető összeget ; mert továbbá a bíróságban a végtárgyalás fejleményeihez képest azon, a tanuk hit alatti kihallgatása által is megerősített meggyőződés érlelődött meg, hogy a pénz meg nem engedett visszatartása azon czélból történt, hogy ügyfelét jogosulatlanul tulmagasan felszámított költségkövetelésének kényszerűségből való elismerésére bírja rá, sőt vádlott ügyvéd még az alkudozásokat is, melyek során ő maga mindig kisebb-kisebb, de még mindig a megengedettnél több követelést támasztott, azért halogatta, hogy ügyfelével költség czimén oly összeget ismertessen el, a minőt tőle még csak követelni sémi