Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)
295 99. §-ai alapján kimért összbüntetésül szintén 1 évig tartó börtönre ítéltetik. IV. Egyéb tekintetben azonban a kassai kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: I. A magánlaksértés elkövetése alatt hangoztatott fenyegetés mint az erőszaknak s ekként a laksértésnek egyik bűntetté minősítő körülménye, külön cselekményt nem képezhet. II. Késsel az emberi test törzsére többszörösen ismételt és köztük egy olyan mély szúrás, mely a csatolt látleletből kitetszőleg a mellürbe hatolt, magán viseli legalább azzal a szándékkal való elkövetést, mely szerint a vádlottak nem törődtek vele, ha a szúrások eredménye a sérelmezett halálát fogná is előidézni, ily szándék fenléte pedig az emberölés tényálladékához elég s így ennek kísérletét az elsőbiróság H. G. vádlott terhére helyesen állapította meg. III. Ennek a kísérletnek azonban P. K. részese ; mert beismerte, kogy K. J. megverésére H. G.-t ő hívta fel s egyszersmind látnia kellett hogy ez az általuk közösen bántalmazotton késszurásokat ejt s ennek daczára az ilyen rendszerint az életre veszélyes bántalmazástól társát vissza nem tartotta, sőt a sérelmezés egész tartama alatt kitartó támadásával elősegítette s ezzel a társa által végrehajtott cselekménynek részesévé vált. Habár P. K.-nak utóbb a magánlaksértés elkövetelésénél tanúsított viselkedéséből azt kell következtetni, hogy ő nagyobb fokú részegsége miatt kisebb beszámítás alá esik, mindazonáltal tekintve, hogy a K. S.-on elkövetett sértés mint súlyosabb cselekmény nemtelen boszuból, valamint a laksértés is az ő felhívásának az eredménye, társával egyenlően büntetendő. 139A Btk. 351. §. megköveteli a rágalmazó vagy becsületsértő állítással való határozott fenyegetést. (1897 február 4. 4498. sz. a.) A m. kir. Curia: Zsarolás és becsületsértés vétsége miatt vádolt K. Gy. J. elleni bűnügyben ítélt :
